Országos kékkör élménybeszamoló

Országos kékkör élménybeszamoló

ORSZÁGOS KÉKKÖR 187. TELJESÍTŐ – ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

 

 

Furcsa, hogy valami olyan dolgot tettem, aminek az ízét korábban csak 186-an érezhették….
Több száz fotót tudnék ide beszúrni, de úgy gondolom, hogy ez az egyetlen fotó, ami leginkább tükrözi, hogy az Országos Kékkör teljesítéséhez határtalan kitartás, végtelen elhivatottság és kitartás szükségeltetik. Mint ahogy tették a nagy elődök is Rockenbauer Pál vezetésével, egy immáron ikonikussá váló ismeretterjesztő sorozatban. Rockenbauer Pál egyszerre volt kiváló televíziós szakember, természetfilmes rendező és világcsavargó, aki munkájával folyamatosan népszerűsítette az utazást és a gyalogtúrázást az akkori kommunista keretek között.
Az Országos Kékkör három önálló túraútvonalat (egyúttal jelvényszerző túramozgalmat) – az Országos Kéktúrát (1.168 km) , a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát (540 km) és az Alföldi Kéktúrát (868 km) – magába foglaló egybefüggő túraútvonal Magyarországon. Hossza 2576 km.
Rengeteg helyen jártam korábban kis hazánkban a Kéktúrák útvonalain, csak éppen nem pecsételtem sosem. Vannak olyan helyek, ahová most tértem vissza legalább ötödjére, elsősorban a Mátrában, Bánkút környékén illetve a Balaton-Felvidéken.

Mielőtt belevágnék az emlékek felidézésébe itt szeretnék ismételten gratulálni István Csutka barátomnak, hogy új 57 napos Országos Kékkör rekordjával és rendkívüli teljesítményével (átlagban 45,5 km/nap) népszerűsítette a hosszú távú túrázást Magyarországon.

Fontos tartozékok (ami mindig legyen nálad)
Pecsételőpárna és tintafesték. Enélkül több, mint nehézkes a pecsételés. Kb. 50 pecsétenként jó, ha van 1 pecsételő párna. Ha nincs nálad párna, akkor igen nagy gondban vagy.
Alföldi Kéktúra kezdetén sajnos kínlódtam, mert otthon felejtettem a pecsételőpárnámat. Szekszárdtól a Hajósi Pincefaluig nagyon halványak a pecsétjeim, de a pincefaluban a szállásadómtól kaptam egy használaton kívüli kisméretű párnát, amit csak fel kellett önteni tintával.

Kezdés és kezdeti nehézségek
Pontosan tavaly Húsvétkor érkeztem Nemesnép faluba a szlovén határhoz és gyalogoltam vissza Budapestig a Via Pannónia útvonalán 12 napi vándorlásom során begyűjtve az első pecséteket. Nagyon köszönöm azon barátaimnak és ismerősöknek, akik a zarándokúthoz közel lakva szállást biztosítottak.
Írott-kő és a Hétforrás meglátogatásával már egy eleve régi vágy teljesült, nagyon régen elterveztem már, hogy a Kőszegi-hegységben fogok túrázni, de valahogy a külföldi desztinációk mindig előnyt élveztek.
Azt a szakaszt Sárvártól indítottam és örökké emlékezetes marad több okból kifolyólag is.
Új túracipőt avattam, ami nem is lett volna probléma, de egyből kicseréltem a talpbetétet is egy magasabb, sport betétre. Na ez lett a vesztem… Nem is értem így utólag sem, mint egy kezdő….. Kőszegig kb. 3 réteg bőrt húzott le a bal sarkamról a cipő, az is csoda volt, hogy egyáltalán Kőszegig elvergődtem valahogy komoly fájdalmak közepette.
Kőszegen a Főtérhez közeli kínai boltban 2 számmal nagyobb téli béléssel ellátott gumi mamuszt vásároltam (aminek ugye egyáltalán nincs sarka) és akkor hagy szóljon….. Irány a régóta vágyott Írott-kő!
Legnagyobb futás
Írottkő-Bozsok 8 km 1,5 óra alatt továbbra is kínai gumi mamuszban. Annyit könnyítettem a helyzeten, hogy kivágtam a kilátónál az addigra erősen sérült téli bélést a gumi mamuszból és hajrá.
„Mission impossible” kategória volt elérni az utolsó számításba jöhető buszt, főleg ebben a cipellőben, de mivel „Minden munka annyi idő alatt végezhető el, amennyit adnak rá!” ezért mégis sikerült.

Legcsodálatosabb élmény
Csényeújmajor, Újmajori kápolna
Egy végtelenül kedves és szerény idős néni díszítette friss virágokkal csodálatosan az Újmajori kápolnát. Hiába próbáltam vele beszédbe elegyedni, kb. 20 másodperc után tudatosult bennem, hogy a néni süketnéma és kommunikálni sajnos mi nem fogunk.
Szavak nélkül is tapintható volt, hogy ennek a hölgynek ez az életfeladata és küldetése,
hogy minden nap gondozza a kápolnát és az általa hozott friss virágokkal aranyozza be mindenki életét, aki rápillant a kápolnára. Azt a helyet, amit az Égiek rá bíztak, aminek a gondozását Ő életfeladatként kapta. Látszott rajta, hogy végtelenül lelkiismeretesen és maximális odaadással teszi azt, ami még ráadásul felhőtlenül boldoggá is teszi ezt a nemes lelkű hölgyet.
Hosszú perceken keresztül néztem és bár még nagyon az elején jártam akkor az Utamnak, tudtam, hogy ennél szebb élményem nem lesz még akkor sem, ha 2 mondatot sem tudunk beszélgetni.

Viszont az egyik kedvenc filmem képkocái ugrottak be az élmény hatása alatt:

“A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolata a halálról.
Mikor a lelkük a Mennyek Kapujába ér, az Istenek 2 kérdést tesznek fel. A válaszon múlott, hogy bebocsájtást nyernek-e.
Leltél–e örömet az életben?
Vittél-e örömet mások életébe?”
Bakancslista című film

Legnagyobb hatással bíró helyek
A két Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafa.
Az első az Öröm-hegyen a Zalaapáti-háton, itt készült a fotó is.
A második pedig a Naszály lábainál, Katalinpuszta felett a kéktúra ösvényétől mindössze néhány száz lépésre egy másik kopjafa őrzi Rockenbauer Pál emlékét. Csupán pár száz métert kell letérni a piros sáv és a furcsa, kék emlékmű jelzéseket követve a kéktúra útjáról, hogy megtaláld az emlékhelyet. Kéktúrázó, ha arra jársz, állj meg egy percre az oszlopnál és emlékezz arra az emberre, aki mára már legendássá vált útján készült dokumentumfilm-sorozattal megismertette mindenkivel az Országos Kéktúrát!
Egy olyan ember emléke előtt adóztam ezen a 2 helyen, aki szintén a sok külföldi, egzotikus túra után vetette bele magát a magyar tájak „tengerébe” és ismerte fel az abban rejlő szépségeket.

Legmenőbb várak
Füzér, Regéc, Boldogkőváralja és Sirok fantasztikus állapotban van immáron, főleg az 1979-ben forgatott eredeti Másfélmillió lépés Magyarországon ismeretterjesztő televíziós sorozatban látottakhoz képest. A Nemzeti Várfelújítási program nem tudom, hogy mennyi pénzébe kerül az adófizetőknek, de az biztos, hogy látványosan teljesít.

Sztúpák
Mindkét sztúpához régóta készülődtem már, de valójában a Kéktúra váltotta valóra ezt az álmomat is.
A Keszthelyi-hegységben Zalaszántó nagyobb, népszerűbb és hivalkodóbb, mint a nógrádi Becske a Cserhát erdeiben. A zalaszántói szentély 1992-ben épült a Kovácsi-hegyen és Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye. A Csigahegyen található becskei sztúpát 2008-ban avatták fel és lett hazánk hetedik buddhista sztúpája.

Legszebb falvak és legelbűvölőbb helyek
Németbánya, Óbánya, Homokkomárom, Uppony, Makkoshotyka és Velemér az Őrségben

Visszatérés a Paradicsomba és a Tiltott Gyümölcs
Hihetetlen, hogy bejártam már a világot, de még sosem voltam korábban hazánk egyik legszebb természeti csodájánál, a Markaztól csupán néhány kilométerre fekvő Tarjánka-patak szurdokvölgyében. Pedig gyermekkorom nagy részét pont a közelben fekvő Markazon töltöttem. Ezért a Hármashatár erdészház (OKTPH_107) pecsételőhely után tettem egy kerülőt, ha már úgyis ott voltam a közelben.
Varázslatos hely, összességében még látványosabb, mint a Palóc Grand Canyon (Páris-patak szurdokvölgye). Felülről lefelé pedig kaland a köbön!
Egyedül azért nem ajánlom, mert tényleg nehéz terep (advanced level).
Az élmény lehetett volna “lebilincselő” is, de szerencsére megúsztam

Legfélelmetesebb falvak
Elsőként Abaújszolnokot és Gibártot említeném illetve a környékbéli településeket. De Vaja és Mórágy településeken sem életbiztosítás szerintem sétálgatni, még szerencse, hogy sosem volt pénztárcám, nem kellett a meglétét folyamatosan ellenőriznem.
A legdurvább Abaújszolnok a Cserehát keleti oldalán. A borsodi falu egyetlen „nevezetessége” a Kéktúra pecsét, amin nem csodálkozom. A 156 fős faluban szerintem csak „újmagyarok” laknak. Lehangoló, hogy minden 3. házban pitbull vicsorog rád, a pecsét kerítését is alig mertem megközelíteni, mert belülről fel akart falni egy habzó szájú vadállat.
Végtelenül nyomasztó és lehangoló hely, legalább a pecsétet kellene mozdítani valahová a falu határába, hogy a Túrázóknak ezzel a halálfélelem életérzéssel ne kelljen szembesülniük.
Közvetlenül Abaújszolnok után viszont Felsővadász egy meglepően jó energiákkal bíró falu és jó beszélgetésben volt részem a közmunkában füvet nyíró „bölényhús palántákkal”.

Kihalt falvak, szellemfaluk és romközségek
Derenk végtelenül kedves és pozitív kisugárzású település lehetett, minden mozzanatában magán viseli a történelem nyomait és szinte mesél minden egyes fűszál a régi iskolában berendezett kiállítás pedig parádés. Nagyszerű kezdeményezés ez a múzeumi tárlat az erdő kellős közepén, messze mindenféle lakott településtől. Ellenben a Nyírségben Istvántanya, mára már mint szellemfalu több, mint nyomasztó összeomlás előtti házaival.
Legfélelmetesebb éjszaka
A Ligeti-földek nevű pecsétet eleve nagyon későn, totál sötétben keresgéltem és találtam meg fejlámpával. Totál kimerülve a pecséthez közel pihentem le a derékaljamat felfújva és hálózsákomba belebújva, mivel Létavértes még elég messze volt ca. 10 km.
Sokat nem tudtam aludni, illetve azt a keveset is csak kisebb szakaszokban a hideg és a erdőből kiszűrődő hangok miatt. De legalább nem esett az eső …., mindenesetre félelmetesnek elég félelmetes volt.

Legnagyobb blama
Makkoshotyka felől érkezve az Istvánkúti Erdészháznál kerestem a pecsétet, kb. 25 percig. Aztán feladtam és elindultam tovább Regéc irányába. Nem értettem a helyzetet, legrosszabb esetben is bármelyik pecsétet megtaláltam 3 perc alatt (1 kivételével, de arról már írtam)
Holott mérgelődés helyett, csak alaposan kellett volna elolvasni a pecsételőhely és tartózkodásom helyét.
Természetesen kinek jutott volna alapból eszébe, hogy Istvánkútnál van Erdészház és Vadászház is, ráadásul egymástól 100 méterre!
Viszont a pecsét az Istvánkúti Vadászháznál van, ami az erdészháztól nem látható, de maximum 100 méterre bent az erdőben. Próbáltam hívni a Magyar Természetjáró Szövetséget és felvilágosítást kérni, hogy miért is nem találom a pecsétet.
Mivel nem volt térerő, egy idő után mérgesen tovább indultam, folyamatosan a telefonomat bámultam, abban reménykedve hogy ismét lesz térerő és…… simán elgyalogoltam a vadászház és a pecsét mellett, anélkül, hogy észrevettem volna őket…..
Rém ciki, de néha az életben tudunk eszméletlenül nagyot hibázni.
Ezért az egyik tokaji bortúra után mehettem vissza a pecsét beszerzésére miatt és Óhutáról felgyalogolva immáron pecsételtem…..

Legnehezebben megtalálható pecsét
Pusztaszentpéter, Oszkár tanya (DDKPH_14_1).
Örök kérdés marad, hogy miért is nem lehetett a pecsétet az eredeti helyén, közvetlenül a Kéktúra mellett a régi turistaház omladozó kerítésén vagy annak a közelében megtartani? (ahol a pecsét jelzés mind a mai napig mutatja…………)
Miért is kellett kb. 1 kilométerre a kék jelzésektől elköltöztetni, ráadásul úgy, hogy azt az eredeti helyén semmi nem jelöli. Tipikus, hogy itt sincs egyáltalán térerő, én 3 kilométerrel később töltöttem be a Természetjáró applikáción keresztül a pecsét pontos helyét és jöttem vissza a pecsétért………… Ez rendkívül kellemetlen élmény és felettébb bosszantó emlék marad. Remélem, hogy az illetékesek közül is olvassa valaki a soraimat!
A Szajki-Tavak közvetlen szomszédságában a Szajki Erdészház mellett is 3x gyalogoltam el oda-vissza, mire rájöttem, hogy a legelhanyagoltabb és leginkább összedőlés határán lévő épület az Erdészház.
Pecsét téma kapcsán még fontos megemlíteni, hogy több településen 2 pecsétből lehet választani, de valójában csak 1x kell pecsételni. Mindszenten ez pont fordítva van, mert a Vasútállomáson is és a Kompnál is bekerül egy pecsét a füzetbe. A Mindszenti-rév pecsétet a kompon keressétek, tehát ne a kikötő melletti bezárt Halászcsárdában.

Legfelháborítóbb esemény
Patacsi-mező (Pécshez legközelebbi pecsét a Dél-Dunántúli Kéktúra szakaszán) a Mecsekben. Az idilli környezetben fekvő Blokkház előtti pecsét betétjét valaki szándékosan kitépi minden egyes alkalommal 48 órán belül, miután az MTSZ munkatársai visszapótolják azt.
Hihetetlen, hogy valakinek ez a perverziója, hogy az Országos Kéktúra pecsétből szaggatja ki a betétet…… Tényleg nagyon beteg emberek vannak!
Könyörgöm, kapjátok el valahogy ezt a tahót, mert egy pszichológiai szakvéleményre tényleg nagyon kiváncsi lennék…!

Legemlékezetesebb tavak
A kustánszegi tónál jó volt napfürdőzni egy (vér)fagyasztó éjszaka után, Szentpéterszegen közvetlenül a jurta után mérhetetlen nyugalmat éreztem kora hajnalban a Halastó partján, a Vekeri-tavak pedig csodás napsütésben fürdőztek a késő délután órákban. Bár ettem már sokkal jobb hekket is, de a Szajki-tavak mellett, egy hosszú túranap után elfogyasztott halétel csodás módon újra feltöltötte a teljesen lemerült akkumlátoraimat.

Legszebb jószágok
Csolt-monostor pecsételőhelynél, a juhászok szállásánál gyönyörű szürkemarhák, karámjuk közvetlenül a pecsét mellett.
Hosszú perceken keresztül gyönyörködtem bennük és a természet erejében.

Legemlékezetesebb „fogadóbizottság”
Folyás-ér (Körösladány közelében) pecsét előtti réten legalább 50 nyuszi ugrándozott jókedvűen jobbra-balra a Nagy-Sárrét vidékén a Sebes-Körös közelében. A pecséten is egy nyuszi látható, nem véletlenül 😊

Szállások
Csodák csodájára még a legvadabb pandémiás időszakokban is kaptam szinte mindenhol szállást. Nyitottságot és feltétel nélküli szeretetet kaptam, miután megemlítettem, hogy egyedül járom a Kéktúrát. Ezen kívül a teljesség igénye nélkül aludtam nyaraló kertjében nyugágyon, falusi óvoda játszóterén, művelődési otthon bejárati ajtaja mögött és előtt is derékaljon. Extraként Bélus tapolcai illegális munkásszállásán, ami kb. 3 Kusturica film végignézésével egyenértékű szürreális élménycsomagot adott.

Legemlékezetesebb szállások
Kustánszegen a Göcsej Kempingben az ingyen táboroztató házaspár adott szállást illetve egy második hálózsákot. Annyira hideg volt éjszaka a faházban, hogy csupán a saját hálózsákomban biztosan megfagytam volna.
Örökké emlékezetes szállás Bodajk és Hosszúvíz (Mesztegnyő mellett), ahol csodás vendéglátásban volt részem vacsorával színesítve, remélem Tünde és Jutka is olvassa a posztot, soha nem lehetek elég hálás, amit értem tettek és ismételten köszönöm! A Hajósi Pincefaluban pedig a Kovács Borház, ahol néhány tételt előre kancsóban megrendelve önmagamnak tartottam este „borkóstolót” miután rám zárták a borház ajtaját 😊

Az Alföldi COVID kocsmák
A vándor az vándor, kérem!
Megilletik olyan jogok, mint a törzsvendéget, tehát kinyílnak a kapuk a megfelelő pillanatban.
Azaz a törzsvendég ihat, a Kéktúrázó pedig pecsételhet az alföldi agysejtpusztító, késdobáló talponállókban.
Az alföldi „Covid-kocsmákban” kulcsra zárt ajtók mögött söröztek (+ gyorsító tüske bizonyos időközönként) a helyi alkeszek, vágni lehetett a füstöt, olyan 80-as évek Borsod-megyei kocsma életérzésem lett hirtelen.
Hivatalosan zárva voltak, de hát egyrészt meg kell kérem élni valamiből…. illetve mi lenne a Kéktúrázó vándorokkal, ha nem tudnának pecsételni…. 😊
Minősítő jelvény
Mivel nem túl gyakori, hogy Országos Kékkör teljesítő jelentkezik illetve a Károly körúti MTSZ irodájába személyesen megy be a leellenőrzött pecsétfüzetekért és a minősítő jelvényekért, szóval mindent egybevetve jól esett volna egy kézfogás személyesen…… bárkitől- akárkitől.
Bár kétségtelenül igazán csinos volt a recepciós hölgy, de a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét sem az éjszakai portás szokta átadni……

Konklúzió
Őszintén szólva még 1,5 évvel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy én valaha is bejárom akár az Országos Kéktúra útvonalát. Csak éppen jött a pandémia és mivel sehogy sem bírom a semmittevést és főképpen a bezártságot, ezért az évi szokásos 2.000 km helyett a tavalyi évben majdnem 4.000 km-t sikerült teljesíteni. Kezdésnek Via Pannónia, utána Zemplémi-hegységben tett barangolások begyűjtve néhány pecsétet, ezután pedig már szisztematikusan csak az Országos Kékkör útvonalán haladva és begyűjtve a hiányzó szakaszokat és pecséteket.
Valószínűleg és őszintén szólva soha nem is lennék jó „reklámarca” az útvonalnak, mert aki már bejárta keresztül-kasul Santo Antao és La Gomera szigetének túraútvonalait, annak nem tud már igazán ingergazdagnak mutatkozni például a Kéktúra alföldi szakasza. Valójában Madeira is életem legnagyobb csalódása volt, ebből már lehet következtetni, hogy mekkora hatással volt rám a már 2 említett földi Paradicsom panoráma és látvány szempontjából.
Többször mondtam már ezzel kapcsolatban, hogy nem a méret, hanem a sorrend a fontos 😊 „Sajnos” nem a megfelelő sorrendben jutottam el a különböző túraútvonalakra, ha az Országos Kékkör-rel kezdek és Madeirán folytatom illetve csak utána jönnek a szuperlatívusz kategóriába sorolandó szigetek, akkor mindegyiket végtelenül élveztem volna.
De ha a pandémia egyedüli jó hatására és a 2020/2021 évre fogok visszagondolni, akkor mindig hálás leszek a sorsnak és a Mindenhatónak, hogy elindultam ezen az úton is, rengeteg saját tapasztalatot és élményt gyűjtve megcsodálhattam Hazánk természeti és egyéb csodáit.
„Indulj el egy úton, s én is egy másikon
Hol egymást találjuk egymáshoz se szóljunk.

Aki minket meglát mit fog az mondani
Azt fogja gondolni idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk
Ahol összegyőlünk ketten szeretkezünk.”

1 Comment

  1. Pató Mária

    Nagy érdeklődéssel olvasom a kéktúrás élményeidet. Én magam is már a vége felé járok az országos nagykörnek. Már csak a Nyírlugos-Kisvárda szakasz hiányzik. Korábban mindig igyekeztem túratársat találni, de valahogy az Alföldön úgy adódott, hogy amióta Mindszentnél átkeltem a Tiszán, azóta a táv zömét egyedültettem meg. Beleszerettem az egyedül túrázásba, pedig korábban nem tudtam volna elképzelni magamról. Engem is a pandémia okozta bezártságtól “mentett meg”. Nekem az Alföld a végtelen, olykor monoton gyaloglások ellenére a legtöbbet az ott élő emberekkel folytatott beszélgetések adták. Ezért nem rohantam, a napi 15-20 km mellett hagytam időt az ilyen véletlen, de nagyon tanulságos emberi találkozásokra.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.