Világháborús hősök nyomában, Olaszország

Világháborús hősök nyomában, Olaszország, gyalogos és kerékpáros élménytúra a Garda tónál

kalandtura_var_malcesine_garda_to_olaszorszag

Első világháborús lövészárkok, erődítmények és katonai bunkerek mentén. Az első világháború egy különleges hadszíntere a Garda-tó, de sok második világháborús összecsapás helyszíne is. Geopolitikai helyzete miatt mindig jelentős szerepe volt a történelemben. A Garda-tó Olaszország északi részének egyik legváltozatosabb, legszebb tája. A tó és környéke földrajzi adottságainak köszönhetően kiváló helyszín a vízi és hegyi sportok kedvelőinek, outdoor paradicsom. Változatos klímája, növényzete miatt egyedi és különleges. Méltán híres borvidékeiről, finom fagylaltjairól és kastélyairól.

Utazás: egyénileg Torbeleba autóval vagy repülővel Milano Malpensa repülőterére, majd bérelt kisbusszal Torboleba (részletes leírást kap minden jelentkező az utazási lehetőségekről és a menetrendről)

Szállás: apartmanban

Túra típusa: gyalogos és kerékpáros élménytúra a Garda tónál

Erősség: 4-5 órás könnyed gyaloglás vagy kerékpározás, az aktuális napi túraútvonal minden esetben a csoport tagjainak fizikai felkészültségéhez igazodik

 

Túratervezet:

0. Találkozás Torboleban a szálláson (részletes leírást kap minden jelentkező a szállás pontos helyéről és megközelítéséről), könnyed séta Riva del Gardába és városnézés
Alternatív program: Túra a Monte Brione hegy körül Forte Garda és Forte San Alessandro megtekintése

  1. Torbole feletti panorámatúra 16 km, Szint: 900 m fel, délután fürdés
  2. Arco feletti panorámatúra és az arcoi vár 15 km Szint: 700 m, délután arcoi városnézés
  3. Santa Barbara kápolna túra, Torbole – Riva del Garda – Santa Barbara kápolna – Bastione –Riva del Garda – Torbole 11 km, Szint: 700 m
  4. Malcésine – Monte Baldo drótkötélpályán –gyalogos ereszkedés Malcésinebe – városnézés

Alternatív program: Veronai városnézés, este Aida, Nabucco, Carmen, Sevillai borbély vagy Carmina Burana opera előadás megtekintése a Verona Arénában (ókori amfiteátrum)

  1. Malcésine – hajóval Limone – Sentiero del Sole – Limone – hajóval Malcésine 7 km, Szint: 300 m vagy Limonebol Malga Dalco körtúra 10km, Szint 900 m

Alternatív program: Monte Baldo gerinctúra a 2132 méter magas Cima Delle Pozette csúcshoz, 15 km

  1. Kerékpártúra Lago di Ledro megkerülésével (Torbole – Riva del Garda – Biacesa – Pre – Pur – Pieve –Lenzumo – Campi – Tenno – Riva del Garda) Mountain bike kerékpár bérlés: 1 nap= 20 EUR, 2 nap = 35 EUR

Alternatív program: Panoráma körtúra Campione – Pregasio –Madonna di Monte Castello – Prabione – Ponticello – Pregasio 18 km Szint: 800 fel

 

  1. Kerékpártúra Lago di Cavedine érintésével (Torbole – Riva del Garda – Tenno – Arco – Dro – Drena –Nago – Torbole) Mountain bike kerékpár bérlés: 1 nap= 20 EUR, 2 nap = 35 EUR

Alternatív program: strandolás Torbole vagy Riva del Garda tengerpartján

  1. Hazautazás

A túratervezetet a csoport tagjainak erőnléte, az időjárás és a túravezető döntése megváltoztathatja! A végleges menetrendről (túratervezetben szereplő és alternatív gyalogos illetve kerékpáros túrák) közösen döntünk a helyszínen a csoport tagjainak igénye alapján.

kalandtura_cima delle_osveny_garda_to_olaszorszag

Garda-tó

A Garda-tó a legnagyobb tó Olaszországban, amelynek területe mintegy 370 km ². Három régió közötti kapcsolatot teremt meg: Lombardia (Brescia tartomány), Veneto (Verona) és Trentino-Alto Adige (Trento). Vele párhuzamosan folyik az Adige, mellyel a Monte Baldo hegység köti össze. Az északi fele olyan, mint egy keskeny csatorna, mely kiszélesedik dél felé, s a kiterjedt részt dombok veszik körül. A Garda-tó egy nagyon kedvelt turisztikai célpont, évente több százezer ember látogatja meg.

A jelenlegi név, a Garda-tó, a középkor óta használatos, míg a Benaco név már a római kor óta ismeretes. Az első név germán eredetű, az utóbbi szinte biztosan kelta. A latin szó, Benacus, jelzi a tó földrajzi adottságait: bennacus, azaz sok köpeny. A tó veronai oldalán fekszik Garda városa, melynek neve a többi kevésbé ismert hellyel együtt (Gardone, Gardola, Gardoncino, Le Garde) tanúsítja a germánok ittlétét és uralmát a VI. és a VII. században, különösen a Lombardokét.

A Garda-tó északi részén található völgy az Alpokba kúszik felfelé, míg a déli területe a nagy Pó-síkság felé. Az első keskeny és hosszúkás alakú, a második nagy és félköríves. Vízgyűjtő területe 2290 km ², a tó felszíne 52 km hosszú, a medence 95 km, legnagyobb szélessége 16 km, a medencének 42km (ez a maximális szélességet, és a rá merőleges hosszát jelenti mindkét esetben). A tó 65 m tengerszint feletti magasságban van, és legnagyobb mélysége 365 m.

Belül a medencében lévő nagyobb csúcsok a Presanella csúcs (3556 m) és Adamello hegy (3554 m), ezeken kívül azonban a legtöbb terület 65 és 1500 m tengerszint feletti magasság között mozog. Morfológiailag a Garda-medence is négy részre osztható: a síkság mintegy 200 km ², a tó felszíne 370 négyzetkilométer, a nyugati és a keleti része 500 és 1040 km².

A Garda-tó vizében több város fürdőzik, Brescia tartományban (Sirmione, Desenzano del Garda, Lonato, Padenghe sul Garda, Garda-Moniga, Manerba del Garda, San Felice del Benaco, Salò, Gardone Riviera, Toscolano-Maderno, Gargnano, Tignale , Tremosine, Limone sul Garda), Verona megyében (Peschiera del Garda, Castelnuovo del Garda, Lazise, Bardolino, Garda, Torri del Benaco, Brenzone, Malcesine) és Trento tartományban (Riva del Garda, Nago-Torbole).

A Garda-tóban öt sziget van: a legnagyobb a Isola del Garda , amelyen egy gyönyörű, XVIII-századi velencei stílusú épület áll, és ehhez közel egy másik, San Biagio, más néven a “Nyúl”, amely mintegy 200 méterre “úszik” a parttól (száraz időszakban gyalogosan is megközelíthető). Mindkettő San Felice del Benaco és Manerba del Garda parthoz közeli részén található.

Egy másik sziget, amely a harmadik legnagyobb, az Isle of Trimelone, híres arról, hogy az első és a második világháborúban itt gyűjtötték a fel nem robbant lőszereket. A két kisebb pedig, a Dream (ez száraz időszakokban szintén csak rövid sétára van a parttól), s mindössze 20 méterre az Álom félszigettől az Olajfák szigete. Van még sok más kiálló kő, “sziget”, a Garda-tóban, főleg a Garda- és San Biagio szigetek között, amelyek az évszaktól függően többé-kevésbé kilátszanak, és veszélyt jelenthetnek a vízi-járműveknek.

A Garda-tó déli részén, Verona, Mantova és Brescia közötti területek az ősidők óta lakottak, melynek természeti szépséget a mediterrán éghajlatra jellemző növények adják (olíva, szőlő, gyümölcs, agave, stb.), köszönhetően a Garda-tó mikroklímája által létrehozott viszonyoknak, mint az enyhe tél (többek között pl. ez biztonságot nyújt számos itt telelő madárfajnak).

Gulya, lovak, sport, és egyéb állatok, idilli hangulatú hegyek, a tavasz folyamán születő vadon élő virágok, mint a kankalin, a nőszirom, az ibolya és a liliomok, s a nyáron virágzó vad orchidea fajták. Továbbá, a védett területeken találkozhatunk vadon élő nyulakkal és kisemlősökkel, vízi- és ragadozó madarakkal. A tavak és árkok tele vannak csukával, ponttyal és angolnával. A tó különösen érdekes madárvilágot rejt, köszönhetően a gém, az éjszakai gém, a bölömbika, a nagy kócsag és számos kacsafaj (pl. a böjti réce és a vadkacsa) jelenlétének. Sőt, ezek a dombok fontos útkereszteződésében találhatóak számos vonuló fajnak, ahol ők is megtalálnak olyan rovarokat, amik inkább csak tiszta környezetben élnek.

Több természetvédelmi terület található itt, a legfontosabbak a Mincio és Castellaro Lagusello Természetvédelmi Park.

A Garda-tó medencéje mérsékli a félig-kontinentális éghajlat, a Pó, és a felső alpesi völgyek hatásait, így a tél enyhébb, a nyári hőség kevésbé nyomasztó. Figyelembe kell venni azonban a hely adottságait is, minthogy a tóhoz nagyon közel van a legtöbb helyen keskeny és meredek part. A tó enyhítő hatása mindig függ a szélrendszertől, így még egymáshoz közeli területeken is jelentősen eltérő hőmérsékletek lehetnek.

Például a kelet-nyugati part menti övezetek mérséklése teljes mértékben a víznek tulajdonítható. Más területeken, például a tó északi térségeiben, s a Pó völgyében, a Garda-tó hatását valamelyest ellensúlyozza több tényező is, különösen télen. A tó enyhébb területei a nyugati parton fekszenek (Limone sul Garda, Gardone Riviera, Salo), valamint Desenzano del Garda – Sirmione. Az alsó keleti parton (Bardolino – Peschiera del Garda) hűvösebb van. Ez a vidék és a környező síkság jobban ki van téve a hideg légtömegeknek. Északról a magas Garda Trentino befolyásolja a téli hideg levegő beáramlását a medencébe (Riva del Garda – Arch).

Az egymást követő jégkorszakok és kiolvadás eredetileg hasonló növényzet alkotott, mint az európai kontinensen, de az özönvíz után a hetedik században kezdett kialakulni a Garda-tóra ma is jellemző növénytakaró: a gesztenye, a dió , az olajfa , a szőlő és a gabona, amelyek a tó botanikai szempontjából jelentősek, köszönhetően a mediterrán éghajlatnak a parton, s a környező alpesi hegyeknek (különösen a Mount Baldo-nak). A tó menti növényzet természetes vegetációja vadrózsa bokrokból, citromfákból, leanderekből, mimózabokrokból, akácfákból, és aranyvesszőből áll.

A Garda Veronese partját az “Olajfák Riviérájának” is nevezik, mert rengeteg található itt, köszönhetően a kedvező éghajlatnak. A Brescia oldalon a “Citrom Riviéra” húzódik. Itt a meredek parton kertekben termesztik a növényt, tipikus lépcsőzetes mediterrán falakon és pilléreken. Híresek, de manapság már kevésbé gyakoriak az ún. “citrom házak”, amelyek olyan tolóajtós üvegházak, ahol a citrom és a lime biztonságban töltheti a téli időszakot. Ezek az üvegházak nyáron természetesen nyitottak. A citromot a tizenharmadik században telepítették be erre a területre.

2005 halfaj található a Garda-tóban. Endemikus faj a ponty, amit most a kihalás fenyeget. További fontos fajok: az angolna, a tarka menyhal, a domolykó, keszegfélék, a csuka, a süllő, a compó, a pisztráng, valamint élnek itt édesvízi rákok is.

Nem csak a csodálatos táj vonzza a turistákat, hanem a “tömeg”, a tengerparti életérzés is. Mivel viszonylag sík a terület, alkalmas számos nagy szórakoztató központ felállítására, ami szintén vonzó az ideutazók számára. A környék idegenforgalmi fejlődése a tizenkilencedik század végén kezdődött, ekkor azonban még csak az elit turizmusról szólt, és szinte kizárólag a tó északnyugati területére terjedt ki. Az egyik első turisztikai központ a Gardone Riviera volt, ahol a századfordulón Luigi Wimmer szerelmes lett, s úgy döntött, hogy egy kis hotelt, egy szállodát épít, amely a felesége halála után készült el. Ő volt az első szállodatulajdonos a Garda-tónál. Később az ő szállodájából lett a luxus Grand Hotel Riviera Gardone.

A tó keleti partvonalán (Riviera Veronese) csak jóval később, a harmincas években indult fejlődésnek a turizmus, aminek következtében sok, közvetlenül a parton álló házat lebontottak – hogy parti sétányt alakíthassanak ki.

Mivel a második világháború után a turizmus egyfajta átalakuláson ment keresztül, a hosszú távú tartózkodásra “szakosodott” turizmushoz mellett kialakult az “átutazó” turizmus – ez is két csoportra osztható: vannak akik egy hétvégét töltenek el a tónál, valamint akik csak néhány órára állnak meg kirándulni. Az első csoport tipikusan a hosszú hétvégét, több napos ünnepet itt eltöltő emberek, ők vannak többen (számos olasz, német, francia, svájci, holland és más külföldi). Mindkét típusú idegenforgalom jelentős változásokat hozott a hely területi és lakossági viszonyainak alakulásában.

A másik nagy csoportja a turistáknak, akik sporttolási céllal keresik fel a helyet. A vízi sportok hatalmas tárháza áll rendelkezésére az ide látogatóknak. Az időjárás többnyire szeles, ezért szinte mindig rengeteg szörfös, kiteos lepi el a víz felszínét. Nagy hagyománya van a sziklamászásnak, szinte minden kisvárosban található több túra- és mászó felszerelés bolt. Van kemping, boulder kert, direkt ennek a rétegnek. Via ferrata túra útvonalból is több százat találhatunk, mindenféle jelleggel és nehézséggel. Másik nagy csoportja a Garda-tóhoz látogatóknak, a kerékpárosok. Hegyen, völgyben, országúton, mindenhol találkozhatunk velük. Számos eseményt rendeznek az ő kiszolgálásukra is.
És nem utolsó sorban a túrázóknak és kirándulóknak is kifogyhatatlan lehetőségeket nyújt a hely.

Főszezonban és ünnepnap a forgalom nagyon intenzív, és teljes a telítettség a parti sétányokon, a villák, szállodák, kempingek és számos más turisztikai épület környékén, így ma már megkezdődött az építkezés más területeken is (Monte Baldo, Lessinia, Valpolicella, Brescia dombjai és völgyei körül).

kalandtura_torbole_latkep_garda_to_olaszorszag

Riva del Garda

Riva del Garda a Monte Brione által övezett impozáns öbölben, a Garda-tó északi részén fekszik. Ebben a mediterrán oázisban, az olajfák és a pálmák termőhelyén, az idelátogatóknak csodálatos nyaralásban lehet részük. A város az észak-nyugati régió legfontosabb kereskedelmi központja. A helység rengeteg lehetőséget kínál: történelem, művészet, sport, természet, valamint vendégszeretet és első osztályú szállodák.
Riva már a múlt század végén is népszerű volt a turisták körében. Az I. Világháború után, Olaszolszág részeként indult fejlődésnek Riva idegenforgalma a sok változatos sportolási, üzleti és kulturális lehetőséggel együtt. Napjainkban Riva a Garda-tó egyik vezető turistaközpontja, amely egész évben számos rendezvénynek és eseménynek ad otthont. A tó várost érintő részén csak a vitorlázás megengedett. A város középkori történelmi emlékekben igen gazdag, ezek nagy része ma is megcsodálható: városfalak, kapuk, tornyok, sáncok, stb.

Arco

A településhez közelítve az első, amit észreveszünk a föléje emelkedő impozáns középkori kastély. A több mint 270 méterrel a síkság fölé magasodó egykori erőd már több mint 1000 éve áll őrt a Sarca-völgyében. A várat a gótok kezdték el építeni a magas sziklaszirten, ekkor épült meg a lakótorony (Torre Renghera), a további századokban folyamatosan bővítették. A vár szépségét Albrecht Dürer 1495-ben egy festményben örökítette meg. A függőleges sziklafalak fölé épült várat egészen 1703-ig bevehetetlennek tartották, ekkor, a Spanyol örökösödési háború egyik mozzanataként, a francia hadseregnek sikerült elfoglalnia. Innentől kezdve fokozatosan elveszítette jelentőségét és hamar romlani kezdett az állapota. 1982-ben az arcoi önkormányzat tulajdonába került és elkezdődtek a helyreállítási munkák. Arcoban nem csak a kastélyt érdemes megnézni, hanem az 1475-től 1492-ig épült Santa Marie delle Grazie szentélyt és kolostort is. Itt egy 15. században készült fa Szűz Mária szobor is található. A Sant’Apollinare templomban 14. századi freskókat láthatunk. Az arcoi arborétumban és botanikus kertben pedig számos ritka és értékes növényfaj van. Az arborétumot Habsburg-Tescheni Albert főherceg (osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg) alapította 1872-ben a saját villájának a kertjében.

Arco belvárosa igazi ékszerdoboz. A Sarca folyó hídjától elindulva a macskaköves főutcán igazi nyüzsgő olasz belváros képe tárul elénk. Ide autóval nem szabad behajtani csak a helyieknek. A szűk utcákat kávézók, pizzériák és boltok határolják. A város körüli sziklák már évtizedek óta kimeríthetetlen mászó terepet nyújtanak a sziklamászóknak, aminek a klíma is kedvez. Így a város legnagyobb sűrűségben előforduló üzletei a különféle outdoor- és hegymászóboltok. Akit érdekelnek az effajta sportok, mindenképpen szánjanak ezeknek a boltoknak a bejárására pár órát, elvetemültebbek pár napot is. A főutcáról letérve zegzugos, szűk utcák között találjuk magunkat, ahol a házak között szárítókötélen kiterített ruhákat, kis tereket és robogókon elsuhanó dolgukra igyekvő olaszokat láthatunk. Az előbbi nyüzsgésből kiszakadva szinte kihaltnak tetszenek ezek az utcák.

Torbole

Igen zöld és virágos tában megbújó kisváros, ahol buján nőnek a zöldes-lilás gyümölcsű fügefák, ezüstös olajfák,tamariszkuszok, és édes illatú mirtuszbokrok. Torbole a sportos fiatalok

üdülőhelye, mert a tónak ezen a részén nyílik lehetőség leginkább a szörfözésre.

 Malcesine

A Garda-tó keleti partján fekvő Malcesine megőrizte középkori jellegét. Egyike a környék legelegánsabb és legjobban ellátott helyeinek, ahol a vitorlázás és a szörfözés számít a legnépszerűbb sportnak. A kis kikötő, a terek, boltokkal teli utcák, bárok és festői éttermek varázslatos hangulatot kölcsönöznek az óvárosnak. Száznál is több hotel, több mint 300 apartman, számos kiadó szoba, villa és kemping várja a vendégeket. Az egész éves kellemes mérsékelt időjárásnak köszönhetően bármikor meglátogathatjuk „Európa botanikus kertjét”, a Mount Baldo hegycsúcsait. A városból libegővel juthatunk fel a hegy tetejére. Télen a libegő sífelvonóként üzemel. Több mint 11km-nyi változatos nehézségű síterep várja a téli sportok kedvelőit. Kerékpározók számára rengeteg útvonal áll rendelkezésre a hegyek és a tó között.

A viharos történelmű Scaligeri kastélyból a kilátás is lélegzetelállító. Említést érdemel még a S. Benigno és Caro kolostor, valamint a S. Stafano Parish templom is.

Limone sul Garda

 A magas sziklafalak tövében, a hegy lábánál fekvő kisváros citromtermesztéséről híres. A több szinten egymás fölött fehér oszlopok egykoron arra szolgáltak (amik között citromfák nőnek). hogy téli időszakban üveggel fedhessék be a korán virágzó fákat.

Limone különösen szép ha hajóval jövünk, mert így látszik legjobban a sok citromültetvény maradványa, ahol egykor a citromot termesztették. A citromtermesztés kezdete a 13.századra nyúlik vissza.

 Sirmione

A Garda-tó gyöngyszemének nevezett Sirmione szépségéről a római költő, Catullus is ódákat zengett. Nem csoda, hogy a neve fennmaradt a Római Birodalom után is. Konstantin császár idejében ugyanis egy fürdőpalota épült a városkában, és az ókori építmény romjait az utókor Catullus barlangjának (le Grotte di Catullo) nevezte el. A tavat gleccserfolyók táplálják, a legmélyebb pontja 360 méter, s a tó vize egyedül Sirmione lapos szikláinál tud felmelegedni. A tóba benyúló földnyelv csúcsában található teraszos kialakítású sziklastrand ennek köszönhetően igen kellemes hőmérsékletű vízzel várja a fürdőzőket. Sirmione másik fő nevezetessége a földnyelvre épült, a tóra csodás panorámát kínáló Scaligero kastély, amelyet Verona vezető családja, a Scaligeri állíttatott 1250-ben. A kastélyt egy ritka, középkori kikötői erőddel is megerősítették, mely a Scaligeri-flottát védte.
Salo

Azok, akik rajonganak a XX. századi történelem iránt, ne hagyják ki Desenzano del Gardától északra fekvő Salót, amely a németek által a fogságból kiszabadított Benito Mussolini 1943-ban létrehozott bábállamának, a Salói Köztársaságnak volt a névadója. Az olasz diktátor Salóban – a németek gyámkodása mellett – kiáltotta ki az Olasz Szociális Köztársaság megalakulását. A XV. század végén épült Szent Bernárd templom, a XIII. századi kódexeket is tartalmazó Akadémiai Könyvtár, a freskókkal teli székesegyház, a Magnifica Patria és a Podesta Palota kellemes városnézésről gondoskodik. A városkát meglátogatva tengerparti hatás kerítheti hatalmába a turistát, arról nem is beszélve, hogy a hegyről lefelé kanyargó úton csodálatos látványt nyújt a Salói-öböl.

kalandtura_ledro_to_garda_to_olaszorszag

Ledró tó

A Garda-tó közelében található Ledro-tavat Trentino tartomány legszebb tavaként szokás emlegetni, mely csodálatos környezetével és kristálytiszta vizével várja látogatóit. A tájat erdők, mezők és a hegyvidék teszi sokszínűvé és változatossá. A Riva felett fekvő meseszerű tengerszem egyik legérdekesebb és legszebb útvonala Ponale, melynek ösvénye és sziklafalak között vezető kanyargós útja egy kellemes kirándulást ígér. A tó vidéke közkedvelt mind a kikapcsolódásra vágyók, mind a vízi sport szerelmesei körében. Az aktív időtöltést kedvelőket olyan kikapcsolódási lehetőségek várják, mint az evezés, kenuzás, vízibiciklizés és úszás. Számtalan pazar strand és az ivóvíz minőségű tó mindenkit fürdőzésre csábít. A vidék legismertebb városa Molina, ahol 1929-ben több, mint 10.000 cölöpöt fedeztek fel, melyek egy bronzkori cölöpváros részeit képezték. A tóparti múzeum kiállításai engednek bepillantást a régmúlt történéseibe, ahol a korban használatos szerszámokat, használati eszközöket csodálhat meg a látogató.

Érdemes ellátogatni a tó északnyugati partján fekvő, Pieve városába, mely egykor a vidék legfontosabb vallási központja és püspöki székhelye volt. Pieve városából egy varázslatos túraútvonalon eljuthatunk a magasabban fekvő Mezzolago városába, melyet hangulatos legelők és mezők fognak közre. A vidék „központja“ a Ledró-tó közelében, mintegy kilométeres távolságban található Bezzecca városa. A hegyi falu bája és hangulata, a türkizkék, kristálytiszta tó, a hegyvidék, erdők és mezők tarkította táj minden szívet rabul ejt. Mindenképpen említést érdemel Conchei völgye, mely varázslatos természeti környezetével a túrázók és a hegymászók kedvelt úti célja.

Scaligeri család

Olasz fejedelmi család, mely Veronában 1260-tól 1387-ig uralkodott. Nevét a család a címerében viselt létráról kapta. Megalapítója I. Mastino della S., ki 1260. Verona podestája volt s mint ghibellin a Hohenstauf-család utolsó sarját, Konradinót Anjou Károly ellen híven támogatta. 1277. megöletett, VII. Henrik a Scaligeri-családra ruházta Verona birtokát, melyhez a család tagjai később még Padovát, Vicenzát és Trevisót is megszerezték. – Cangrande della Scaligeri, VII: Henrik és Bajor Lajos császárok kortársa és buzgó párthíve a pápákkal vívott harcaikban. A hazájából, Firenzéből száműzött Dante egy ideig az ő udvarában élt. – II. Mastino della Scaligeri, szerencsétlen háborút viselt Velence és Firenze ellen. Halála után (1351) megingott a család hatalma. Ekkor már az 1414 ápr. 18. elhalt Vilmosnak fiai Brunoro és Antal is elvesztették volt a Verona fölötti hatalmat. Carrarai Jakab meghívta őket ebédre és e közben elfogatta. Antal Németországba menekült, hol nyoma vész, Brunoro ellenben Varrarai Marsilio, később a francia király és utoljára Zsigmond magyar király segélyével iparkodott Veronát visszaszerezni, melyet ekkor már a velencei köztársaság hajtott uralma alá. Elvégre Zsigmond király 1410-ben 16 000 főnyi magyar hadat küldött Ozorai Pipo vezérlete alatt Felső-Itáliába, akik Friault Udonéval együtt megszállották. Velence ekkor két tűz közé szorult, mert Veronában és Vicenzában is forradalom támadt a Scaligerik érdekében. De e két városban az összeesküvést elnyomták, Zsigmond királlyal pedig a Signoria 1413. öt évre fegyverszünetet kötött. Brunoro a Verona feletti hatalmat tehát nem nyerte el; mind a mellett hű embere maradt Zsigmond királynak, kit Budára, később Konstanzba is elkisért. A király őt utóbb német birodalmi herceggé, Santo Monte grófjává és Verona császári biztosává nevezte ki. Meghalt 1434 nov. 21. A Scaligeri-család utolsó sarja 1596. halt meg. Női ágon a Dietrichstein- és Lamberg-családok származtatják magukat a Scaligeri-családtól. Veronában gyönyörü gót stilü síremlék örökíti meg a család hirét.

Verona

Verona az észak-itáliai Veneto régió Verona tartományának közigazgatási központja. Az ősi város és a modern városközpont az Adige folyó kanyarulatánál, a Garda-tó közelében fekszik. Fekvése miatt a területen gyakoriak voltak az áradások egészen 1956-ig, a Mori-Torbole csatorna megépüléséig, amelynek köszönhetően szükség esetén 500 m³ víz elvezetése vált lehetővé az Adige folyóból a Garda-tóba.

A Verona Aréna a város legismertebb nevezetessége. Az ókori amfiteátrumot Kr. u. 30-ban építették. Ez a harmadik legnagyobb ilyen jellegű épület Olaszországban, csak a római Colosseum és a Capuai aréna előzi meg. 139 méter hosszú, 110 méter széles, és 44 soros márvány ülései révén 25000 néző befogadására alkalmas. Nyári estéken mind a mai napig tartanak benne színházi előadásokat.

További híres római kori emléke a Szinház, amely a Kr. e. első században épült. Az idő múlásával azonban kihasználatlan maradt, és lakóházakat építettek rá. A 18. században egy gazdag veronai, Andrea Monga megvásárolta az összes ráépített házat, amelyeket lebontatott, így sikeresen megmentette a ma már műemlék épületet.

Az Arco dei Gavi, a gazdag római Gavii család által építtetett épület az 1. században épült, és arról nevezetes, hogy az építő neve (Lucius Vitruvius Cordone) az épületbe van vésve. Ritka eset ez az építészet történetében. Eredetileg közrefogta a városba vezető főutat, a Corso Cavourt. A francia csapatok 1805-ben elpusztították, csak 1932-ben renoválták.

Ehhez közel található a Porta dei Borsari, amely egy árkád a Corso Porta Borsari végénél. Valójában ez a 3. századi  római városfal maradványa. A rajta lévő felirat: a Kr. u. 245-ös dátum, és a várost Colonia Verona Augustaként említi. A kapu alatt húzódó útszakasz az eredeti, Rómából kiinduló Via Sacra.

A Porta dei Leoni Kr. előtti 1 században  épült rom, amely valaha a város kapujához tartozott. Egy része még mindig megtalálható egy középkori épület falaként.

A San Zeno Maggiore bazilika (Basilika di San Zeno Maggiore) a veronai építészet egyik legnagyobb alkotása. A jelenlegi építmény már a harmadik ezen a helyen. 1123-1135 között épült a 4. századi Szent Zeno oltárra. A ragyogó homlokzat uralkodik a nagy téren. 72 méter magas harangtoronnyal rendelkezik, amelyre Dante is utal az Isteni Színjátékban. A hatalmas rózsaablakokat a szerencse kerekének motívuma díszíti. Mind a 18 ajtóalj gazdagon díszített bibliai témájú reliefeket vonultat fel, míg a belső bronzajtó 48-at tartalmaz és további képeket Szent Zeno életéből. Egy pár jelenet jelentése még nem ismert. A templom belső tere egy alsó és egy felső részre osztható. Az alsó az épület 2/3-át, míg a felső a fennmaradó 1/3-át teszi ki. A falat XII. és XIV. századi freskók díszítik. A boltozatos altemplom több szent, így többek között Szent Zeno sírhelyét is rejti, aki Verona patrónusa és első püspöke volt.

A Saint’Anastasia hatalmas, magas templom, eredetileg 1290-1481 között épült a domonkos rendi templomnak. A gótikus bejáratot 15. századi freskók borítják, amelyek Szent Péter életének nevezetes eseményeit ábrázolják. A Santa Maria Antica óriási templom, a Scaligerik plébániatemploma volt. A 7. században épült, és gazdagon díszített belső térrel rendelkezik.

kalandtura_kikoto_malcesine_garda_to_olaszorszag

Figyelemmel követem

 

Share

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.