Szellemvárosok, ahol nyüzsögnek a kísértetek

Szellemvárosok, ahol nyüzsögnek a kísértetek



A lakatlan, a természet által lassan visszahódított pusztulásra ítélt helyektől a legtöbb embert kirázza a hideg.  Különösen, ha egy egész szellemvárosról van szó, pedig ilyenből meglepően sok létezik. Háborús események, természeti katasztrófák vagy éppen gazdasági okok űzik el az embereket az otthonaikból, hogy máshol keressenek boldogulást, de az is előfordult már, hogy az elpusztult településen lelték halálukat.
A legtöbbje ezeknek a településeknek a lakosok kitelepítése vagy elmenekülése miatt vált lakatlanná. E városok nagy része mára már turistacélponttá vált, és a mai napig egyre többet nyitnak meg az eddig zárva tartott helyek közül az érdeklődők előtt. Egykoron aranyásók központja, történelmi kereskedelmi központ vagy víz alatti falu? A namíbiai házakat lassan teljesen elnyeli a homok, itt kell a leginkább sietned. Nézzél körbe ezeken az elhagyott, hátborzongató és félelmetes helyeken.

Chinguetti, Mauritánia
A nomádok alapították 777-ben. Chinguetti fontos kereskedelmi várossá nőtte ki magát a XI. és XIII. században, és a Szaharát átszelő karavánutak egyik legfontosabb állomáshelye lett. A fontos kereskedő város, a Mekkába induló zarándokok fő találkozóhelye is lett, aminek köszönhetően, a XIII. században az iszlám vallás egyik központjává fejlődött és a település köré mecsetek épültek. Ezek közül a leghíresebb a Pénteki Nagy Mecset, amely egyben Mauritánia egyik nemzeti szimbóluma. Chinguetti fontos szerepet töltött be az iszlám vallás oktatásában is, ugyanis híres korániskolák és egy könyvtárak épültek ott. Az iskolákban matematikát, orvostudományt, gyógyszerészetet, asztronómiát és jogot is tanítottak az iszlám mellett. A múltban nagyon sok ember utazott a városba csak azért, hogy a színvonalas iskolákban tanulhassanak. Chinguetti egy páratlanul gazdag könyvtárral is büszkélkedhetett. Ez az épület ma is megtalálható, és több száz éves iratokat és könyveket őriznek benne. Chinguetti különlegességéhez tartoznak a vörösbarna agyaggal beborított és szorosan egymás mellé épített lakóházak, a szűk utcák és sikátorok. A történelmi város egyedülállóságát az UNESCO is elismerte, ugyanis 2000-ben felvették a Világörökség listájára. Ha meg akarjuk látogatni Chinguetti városát, akkor jobb, ha nem halogatjuk, mert jelenleg az egyik legveszélyeztetettebb műemlék város.

chinguetti-szellemvaros-a-unesco-world-heritage-site


Bodie, California
Bodie volt a leghíresebb és legveszélyesebb törvény nélküli aranybánya város az USA-ban, melyet 1861-ben egy hóviharban meghalt aranybányász családja alapított. A városka az 1859-ben itt aranyat találó William Bodey-ról kapta nevét, de az is lehet, hogy a közelben álló Bodie Hills hegységről. 1879-re már 10000 lakosa volt a városnak, kétezer épülete és több mint 30 millió amerikai dollár értékű aranya. A bányák azonban kimerültek, és 1930-ban hagytak fel teljesen a bányászattal. Jelenleg nemzeti parkként üzemeltetik az elhagyott települést, ahol az 1962-es állapotok lettek megőrizve az utókornak. Jelenleg több mint 170 épület áll még a településen, melyek jó állapotukat az alacsony páratartalomnak köszönhetik a sivatagi tájban. Annak ellenére, hogy turista csoportok gyakran látogatják meg a várost, egyetlen kiszolgáló vagy kereskedelmi célból üzemeltetett épület sem található a településen.

bodie-szellemvaros-in-california-a-state-run-park


Kolmanskop, Namíbia
Kolmanskop (azaz Coleman dombja) szellemváros Namíbia déli részén a Namíb-sivatagban, Lüderitz kikötővárostól néhány kilométerre. Nevét Johnny Coleman fuvarosról kapta, aki egy homokvihar alkalmával elhagyta ökörfogatát a településsel szemközti kis emelkedőn. 1908-ban egy Zacharias Lewala nevű fekete munkás egy gyémántot talált ezen a területen, amit megmutatott főnökének, a német August Stauchnak. Miután világossá vált, hogy a terület igen gazdag gyémántban, nagyszámú német bányász telepedett itt le, nem sokkal később pedig a német kormány a vidéket „Sperrgebiet” megnevezésű tiltott területnek nyilvánította, és megkezdte a gyémántmező kiaknázását. Az első bányászok nagy vagyonra tettek szert, így falujukat német építészeti stílusában építették fel; olyan közösségi épületek is találhatók itt, mint a kórház, bálterem, erőmű, iskola, színház és sportterem, de volt itt kaszinó, jéggyár, és a déli félteke első röntgenállomása, valamint itt épült Afrika első villamosa is. Vasút kötötte össze Lüderitz kikötőjével. A városka az első világháború után indult hanyatlásnak, ahogy a gyémánt lassan elfogyott, végül 1954-ben hagyták el teljesen. A sivatag karakterének köszönhetően a turisták ma térdig homokban járnak a házakban és a házak között. Kolmanskop a fényképészek népszerű célpontja, hiszen egyedülállóan mutatható be, amint a sivatag fokozatosan visszaköveteli ezt a valaha virágzó városkát. Mivel a Namib-sivatag korlátozott területén található, a turistáknak külön engedélyre van szükségük a város meglátogatására. A homok ördöge és a Király él című filmeket itt forgatták. Az egykoron apró, de rendkívül gazdag bányászfalu manapság népszerű turista célpont, ahová a NamDeb vállalkozás szervez túrákat.

kolmaskop-szellemvaros-in-the-namibia-desert-was-abandoned-by-german-prospectors


Consonno, Olaszország
A szinte csak mezőgazdasággal foglalkozó falusiak a II. világháborút követő időkben fokozatosan kezdték elhagyni egykori otthonaikat. Az 1950-es évek közepére már alig hatvanan laktak csak a településen. Az elvándorlás a következő években is folytatódott, így a San Maurizio templomban szolgálatot teljesítő pap által lakott parókia kivételével csaknem kihalt falu összes házát 1962. január 8-án megvette Mario Bagno vállalkozó, hogy a község romjait felhasználva egy játékvárost építtessen fel. Mivel az üzletember elsődleges célja egy saját, olaszos jellegű Las Vegas felépítése volt, a telek- és házfelvásárlások után a magánzó rögtön egy hatalmas méretű bevásárló- és szórakoztató központot épített fel a falu közepén, amelynek külső megjelenését az isztambuli bazárról és a Kék Mecset minaretjeiről mintázta. Míg a pláza mellett kialakított penthouse lakások kínai pagodatetővel ellátott hutongok voltak, addig az alig 100 méterrel arrébb lévő ötcsillagos hotel egy középkori lombard vár sziluettjét utánozta, csipkézett gránittal díszítve. A központi létesítmények mellett természetesen kialakítottak több éttermet és báltermet, kosárlabdapályát, állatkertet, illetve autóversenypályát is.

Már majdnem megnyílt a tengerszint felett 626 méternyire elterülő olasz Las Vegas, mint a Játékok Városa, amikor az Úr 1976. évének két zivataros hónapjában, 28 egymás után bekövetkező földcsuszamlás teljesen elmosta a községbe vezető régi és az új, Olginatéba vezető autóutat, illetve a falunak több mint a felét. A kár olyan jelentős volt, hogy Mario Bagno inkább veszni és pusztulni hagyta megmaradt épületeit, mintsem újból az alapoktól kezdve felépítse örömvárosát. Döntésében persze az is közrejátszott, hogy Róma nem volt hajlandó az eltűnt utakat újjáépíteni arra hivatkozva, hogy Consonnónak csak egy bejelentett lakója van, miatta pedig felelőtlenség lenne súlyos közpénzeket kidobni. A félig kész város az évtizedes elhanyagoltság és a vandálok miatt szinte az enyészeté lett.
A külvilágtól teljesen elzárt szellemvárosba azonban 1982-ben egy „új gazdasági utakat” kereső vállalkozó, Alberto Bosisio mégis valamicske életet lehet: ő ugyanis a Hotel Pláza még menthető egységeiben létrehozott egy idősek otthonát, amely csak azért üzemelt 2007. június 29-ig, mert a pénzéhes üzletember ezen a napon adta bérbe a Summer Alliance nevű rave party szervezőinek az épületet, akik többszázad magukkal a buli hevében a földig rombolták az ingatlant.
A Bagno család évente jelentős euró milliókhoz jut rendszeresen csak azáltal, hogy az egykori Játékok Városát filmforgatási célokra bérbe adja. Az olasz filmes újságok szerint többek között 1998-ban itt forgatták a Davide Ferrario rendezte Hannibál gyermekei című vígjátékot, egy tucat Levi’s reklámfilmet, illetve két alkalommal a Music TV is innen közvetítette az Olasz Rock Napja című rendezvényét.

cosonno-szellemvaros-olaszorszag-planned-as-europe-s-las-vegas


Pripyaty, Ukrajna
A jelenleg elhagyatott Pripyaty szellemvárosa Ukrajnában a Kijevi területen, a fehérorosz–ukrán határ közelében, Csernobiltól 16 km-re északra fekszik. Alig három kilométerre a várostól robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es blokkja 1986-ban, ennek következtében a város teljes lakosságát evakuálták. Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő. A város területe 6,59 négyzetkilométer. 1986-ban a város lakóinak átlagéletkora 26 év volt. A hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel az atomerőmű katasztrófa óta itt semmi nem változott. Bár az ott mérhető sugárzás nagy részét okozó céziumizotóp felezési ideje 30 év, még hosszú ideig nem várható a lakosság visszatelepítése, a felrobbant reaktor közelsége és a város erősen szennyezett környezete miatt. A lakók tulajdonának egy részét a hadsereg ásta el, másik részét fosztogatók vitték magukkal. Valamikor 1988 és 1990 között indulhatott meg a város lassú, de folyamatos kifosztása, ami a mai napig sem ért még véget. Sok, a kitelepítés utáni beltéri fényképen lehet látni, hogy gázálarcok hevernek szanaszét: ezeket is fosztogatók hozták elő az épületek pincéiből csakis azért, hogy a bennük lévő ezüstből készült szűrőt kiszedhessék és értékesíthessék. A térséget pedig lassan visszahódítja a természet,  az utakat, tereket benövik a fák, a mohatelepek. Néhol az épületeken belül is burjánzik a növényzet. Jelenleg csak az ukrán hatóságok különleges engedélyével látogatható.

pripyat-szellemvaros-ukrajna-on-the-edge-of-the-chernobyl-nuclear-disaster-site


Michigan Központi Pályaudvar, Detroit
Egykoron szebb napokat élt a mára már jelentősen lepusztult Michigan Központi Pályaudvar Detroitban, ám 75 éves fennállása után bezárták. Azóta szellemvilággá váltak a kietlen, hatalmas terek. A pályaudvar 1913-ban nyitotta meg kapuit Detroitban. Megnyitásakor a világ legmagasabb vasútállomása volt, köszönhetően a vele egybeépült 120 szobás szállodának. A 18 emelet magas, 46 ezer négyzetméter alapterületű klasszicista épület – amit egy ókori római fürdő mintájára terveztek – évekig tartó kihasználtsága után végül a város és a vasút 1988-ban a bezárása mellett döntött. A pusztuló épület a szellemvárossá váló Detroit egyik jelképe, jól mutatja a város évtizedek óta tartó hanyatlását. A fotósok és a filmesek számára kedvelt helyszín, többek között 2006 októberében a Transformers film egyik jelenetét is itt forgatták, de szerepelt korábban A sziget című filmben is.

michigan-kozponti-palyaudvar-szellemvaros-detroit-usa


Reschen-tó, Olaszország
A Brit-szigettől az orosz síkságig, az Alpoktól Erdélyig találunk eldugott sarkokat a vén kontinensen, ahol a fejlődés kényszere sokszor az egykori élőhelyek elpusztulásával járt, és nem csak a vasfüggönytől keletre. A víz alá merült templomok legtöbbször egy-egy falut is jelképeztek, a közösségek valaha volt élettere ma már mesterséges tavak mélyén fekszik. Az olasz Alpokban fekvő Dél-Tirol egyik völgyében, az osztrák határtól alig pár kilométerre, több mint ezerméteres magasságban fekszik a Reschen-tó, gyomrában az egykori Graun falu 14. századi templomtornyával. A tó gátját 1940-ben kezdték el építeni, de a helyiek tiltakozása miatt csak 1950-re készült el svájci tőkeinjekcióval az építmény. Népszavazással is leszavazták a megépítését, de hiába. A gáttal létrejött a 163 lakóházat és 523 hektárnyi megművelt földet ellepő mesterséges tó. Az egykori faluvédők utódai ma is felindultan írnak a vidéket átalakító projektről, amelyet a fasiszta Olaszország és a háború utáni svájci tőke közös pusztításának tartanak. A már minden díszétől és orgonájától is megfosztott középkori grauni templomban 1950. július 9-én tartották az utolsó misét, majd utoljára megkondult az 1505-ből származó harang is. A víz aztán ellepte a falut, a torony viszont még mindig meglepően jó állapotban mered ki a vízből, s télen a jégen gyalog is el lehet jutni a falakhoz.

reschen-to-elsullyedt-varos-beneath-its-surface


Oradour Sur Glane, Franciaország
A francia kisváros pusztulása talán a legmegrendítőbb, hiszen a nácik 1944 júniusában 642 embert mészároltak le itt. Eredetileg egy másik kisváros lakóit akarták meggyilkolni, ám a katonák rossz irányba fordultak egy kereszteződésben, és Oradour-sur-Glane városában kötöttek ki. Amikor megérkeztek, összeterelték a lakosságot és a környékbeli tanyákon élőket a vásártéren, majd elválasztották a férfiakat a nőktől és gyerekektől. A férfiakat pajtákba terelték, lelőtték őket, majd rájuk gyújtották az épületeket. A nőket és a gyerekeket a templomba zárták és felrobbantották az épületet. Ezután végigjárták a házakat, és az otthon maradt magatehetetlen betegeket és időseket is lelőtték és felgyújtották a házakat. A vérengzést mindössze hatan élték túl, az ő beszámolóikból ismerjük a részleteket, egyebek mellett azt, hogy a férfiaknak a lábukra céloztak, így szinte minden áldozat élt még, amikor felcsaptak a lángok a pajtákban, menekülni azonban nem tudtak, hiszen megsebesítették a lábukat. A város azóta üresen áll, romos épületei máig a II. világháború borzalmait és a náci barbárságot szimbolizálják.

 

ourador-sur-glane-szellemvaros-in-limousin-france-was-abandoned-during-world-war-two


Kápolnapuszta, a magyar szellemfalu
Aki a mai Kápolnapuszta felé kirándul, az erdőben egy kis temetőre bukkan, a kivégzettek sírjaival. Az elcserjésedett területen a mohlepte sírok feliratai között a halálozás dátuma sok esetben egy napra esik. Ennek okára az egykori kis településen lezajlott szörnyű eseményre emlékezve kaphatunk választ. 1944 őszén a németek által Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott. Nem volt tehát véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok Vértes vonalon kiépített német állások ellen. A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén 3 hónapra állófront alakult ki. Az ott élők ki voltak téve a szovjet katonák állandó zaklatásának és fosztogatásának. A helyzet 1945 márciusában vett tragikus fordulatot, amikor a szovjet katonák kivégezték a falu szinte összes férfi lakóját. Hogy mi vezetett a vérengzéshez, máig nem tudjuk pontosan, ugyanis a túlélők különbözőképpen emlékeznek vissza az eseményekre. Vannak, akik szerint egy falubeli megelégelte az állandó zaklatásokat és feljelentést tett a csendőrségen, amit aztán a katonák megtoroltak. Mások úgy tudták, hogy két civil ruhás magyar katona lőni kezdte a szovjeteket, és ez vezetett a falubeliek kivégzéséhez. A túlélők érthető módon nem szívesen maradtak a rémtett helyszínén, így elhagyták házaikat és a környező településekre költöztek. Mindössze néhány család maradt a faluban, ám az ötvenes években ők is elköltöztek. A falu utolsó lakója Farkas László volt, aki haláláig, 1980-ig egyedül élt a szellemfaluban.
A Vértesben, Gánttól északra található Kápolnapuszta nevét az érdeklődő közönség akkor ismerhette meg, amikor 1979-ben Rockenbauer Pál és csapata eljutott oda a Másfél millió lépés Magyarországon felvételei során. A Vértesről szóló epizódban meglehetősen nagy teret szenteltek az akkor már csak három házból álló településnek és egyetlen lakójának. A gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozat 2. epizódjában többet megtudhatunk a településről, még jóval szebb állapotban láthatjuk a házakat is, és a település utolsó lakójával még egy rövidebb riport is hallható.

Kapolnapuszta-szellemvaros


Kayaköy szellemvárosa, Törökország
Kayaköy szellemvárosa, (görögül Levissi), azaz “kőfalu”, sok szempontból is sokkoló élmény! A falut a 18. században keresztény görögök népesítették be. A törökök és a görögök békésen éltek egymás mellett a Kaya-völgyben. Keresztény és muszlim együtt teázott a kávéházakban, szoros barátságok alakultak ki, egymással kereskedtek. Életük a legnagyobb egyetértésben telt egészen az I. világháborúig. Az I. világháború és az azt követő török függetlenségi háború (1919-1923) megpecsételte az ott élő görögök sorsát. A függetlenségi háború alatt a görög szövetségesek is hadjáratot indítottak az akkori Oszmán Birodalom ellen, területszerzés céljából. Törökország győzelmét és a háború lezárását követően lakosságcserére irányuló megállapodás született a két ország között. Az Anatólia területén élő ortodox keresztényeknek és a Görögországban élő muszlimoknak el kellett hagyniuk addigi otthonaikat. Összesen több mint 1 millió görögöt és mintegy fél millió törököt kényszerítettek arra, hogy útra keljenek. Mindkét fél tragédiaként élte meg ezt a helyzetet. Azok, akik Thesszaloniki környékéről jöttek volna ide, végül nem telepedtek le Kayaköyben, hanem máshol keresték a boldogulást. Kayaköy szinte teljesen elnéptelenedett és azóta a múlt tátongó sebeit viseli magán.

A mintegy 1000 ház mellett 2 nagy templom, 14 kápolna, 2 iskola, 2 kút és 2 szélmalom maradt hátra. Az 1957-es nagy fethiyei földrengést követően az épületek jelentősen megrongálódtak és napjainkban mintegy 500 ház áll ott üresen. A hely ma történelmi emlékmű, a török állam múzeumként működteti. A kőházak mindegyike legalább két szintes volt, az alsó szinten az állataikat és szerszámaikat tartották, a felső szinten éltek. A lapos tetős házak egyenletesen szétszórva simultak a domboldalba, összhangot teremtve a természettel. Az épületek jelenleg romosan állnak, látszik a gerendák helye és a kemencék nyoma. Mára a természet visszahódította a területet, vadvirágok és fűszernövények nyílnak a falak között, fügefák nőnek az egykori nappalikban.

kayakoy-szellemvaros-torokorszag

Kayaköy szellemvárosát személyesen is megtekintheted, ha csatlakozol az Egyesületünk által szervezett túrához.

Érdekel

 

Amennyiben további érdekes bejegyzéseket szeretnél olvasni kalandról és utazásról, akkor látogasd meg weboldalunkat.

Blog

 

 

 

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.