Még az előző nap margójára: Érkezés repülővel, tökéletes pontossággal Szalonikibe, ebéd és 3 órás megbeszélés a görög üzleti partnerrel az IKEA éttermében. Külön köszönet Orsinak az ebéd meghívásért és az ajándékba kapott görög adatkártyáért! Majd 4 órás buszút Igoumenitsa városába, a buszon ülőket jól elszórakoztatta egy idős görög hölgy, aki telefonálási szokásai alapján egyrészt tök süket, másrészt kb. 1 hete van mobil telefonja…. Mivel lekéstem az utolsó kompot, ezért Igoumenitsa városában kerestem egy szimpatikus motelt.
Ébredés után a főtéren található pékségben reggelit vásároltam, amit csak a kompkikötőben akartam elfogyasztani. De még meg sem érkeztem, a kompkikötőben már 3 kóbor kutya állt körülöttem a friss pékáru illatát megérezvén. Egyik terhes volt, ezért a sonkás papucsom felét megnyerte! 8.45-kor indult a komp, de negyed 9-kor a jegyiroda kasszája még nem volt nyitva….. Nem sietik el, egyből elkaptam a mediterrán életérzés fonalát 🙂
Furcsa volt, hogy rajtam kívül minden kompon utazó ember talpig feketében volt. Aztán leszállás után a halottas kocsi látványa ráébresztett, hogy nem a korfui Depeche Mode klubba igyekeznek. Lefkimmi kompkikötőjétől a Korfu Ösvény kiinduló pontjára, Kavos nevű faluba aszfalton érkeztem, gondolataimat az elmúlás témája lengte körül.
Kavos-ban csak az útikönyvem nagyon részletes leírása alapján találtam meg az első CT jelzést. Már itt lehetett volna sejteni, hogy nem Camino szintű felfestésekre kell számítani.
Korfu legdélebbi pontját nem érinti a Korfu Ösvény, de egy szűk erdei ösvényen keresztül meg tudtam közelíteni. Valószínűleg egy elhagyatott egykori világítótorony romjait találtam, ahol már az egykori nappali közepén nő egy olajfa. Az utóbbi 2 évben nem az első eset, hogy ilyet látok.
Penaghia Arkoudila kolostor romja felett az első nagyszerű kilátás, de nem volt igazán élvezhető, mert háborgott a tenger és beborult az ég is.
A nyomvonalat követve Paralia Arkoudila homokos strandja következett, de a magas vízállás miatt vissza kellett fordulni a felétől és kerülővel folytatni utamat Spartera felé. Egészen Lefkimmi városáig néhány különleges eukaliptusz fa jelentett felüdülést csak, de Korfu második legnagyobb településén belecsöppentem egy ortodox karneválba, ahol még lukumades desszertet is ettem. Szállást nagyon nehezen találtam, valójában egy nyári apartman lakást nyitottak ki a számomra. Nem volt elég, hogy mivel az utóbbi 5 hónapban nem szellőztettek, de a fűtést itt sem ismerik. Hideg volt, de legalább eszméletlenül büdös…..
Tudtam, hogy vihar lesz, de ennyire durvára nem számítottam. Nagyon hosszú kivezető szakasz Lefkimmi városából, majd egy mocsaras részen keresztül Gardeno Beach felett.
Mindkét cipőm megadta magát már az első 10 kilométeren, és még akkor csak vártam a vihart…. Santa Barbara előtt szitáló esőben átöltözés, mert 100 métert csak a tengerbe befolyó széles patakon keresztül lehetett megtenni, majd Santa Barbara után kertek között tébláboltam a jelzést teljesen elveszítve, de már erős esőben. Agios Georgios-ba már hatalmas viharban és nagyon elcsigázottan, szétázva és szétfagyva érkeztem. Lelkesedésemet tovább csökkentette, hogy az egyetlen nyitva tartó élelmiszer bolt alkalmazottja eskü alatt vallotta, hogy a Korisson tavat tengerrel összekötő befolyó szakasz feletti híd összeomlott és már nem lehet átkelni ezen a ponton…. Ez volt a kegyelemdöfés!
Egy véletlen folytán befogadott 1,5 órára egy idős házaspár, ahol a kandallóban égő tűz közvetlen közelébe helyezve a cipőimet, elég jól meg is száradtak, amikor legjobban tombolt kint a vihar. Mikor már a cipőim is elviselhető állapotba kerültek, kiderült az angolul beszélő unokájuktól, hogy a hídnak semmi baja! Az idő is szépen elkezdett tisztulni, ezért nekiestem a Korisson tó előtti hatalmas homokdűnéknek és egy igazán holdbéli tájon keresztül jutottam el a tenger és a tó összefolyásáig. A világnak csak kevés pontjában található ilyen szoros közelségben tenger, tó és sivatag. A sós vizű Korission tavat a tengertől keskeny homokdűne választja el. Vize nyáron szinte teljesen elpárolog, tavasszal és ősszel azonban vándormadarak kedvelt gyülekezőhelye. Különösen flamingók és vadkacsák kedvelik. A homokdűnék növényzete is szokatlan, részben fenyőfák alkotják. Több pillangófajta is él itt. Akik érdeklődnek az állat és növényvilág különlegességei iránt, hosszabb időt is eltölthetnek itt és sok csodálatos felfedezésben lesz részük. A dűnék tövében kellemes homokos strandon frissülhetünk fel. A Koríssíon tó és környéke is Korfu sokszínűségének egyik ékes bizonyítéka.
A hídtól távolodva folyamatosan lett jobb az idő, és igen későn érkezve, de elértem Paramonas helységet, ahol ismét igen komoly nehézségek árán tudtam csak szállást szerezni. Előző este kísértett…
Korai indulás után Stroggili falujától napsütés! A tegnapi borzalom után nagyon élveztem, hogy ismét fel tudok töltődni energiával!
Egy csodálatos nap a hegyekben! Ma azért „megírtam” néhány szintfelmérőt…..
Stroggili után Dafnata-ig erős emelkedés, de a csodás idő és a lenyűgöző panoráma mindenért kárpótolt. Komoly problémát sajnos az okoz, hogy a főbb kereszteződésekben egyáltalán nem jelzik a helyes útirányt. GPS nélkül még mindig Lefkimmi körül kóvályognék….
Jó példa Komianata helyi falujában a varázslatos központi részén tartott szünet után egy megtévesztő tábla a faluból már kifelé haladva.Totál ellenkező irányt mutat, többször megnéztem, erős és végletekig rozsdás szögekkel van odaerősítve, vajon hány túrázónak keserítette meg az életét az utóbbi 10 évben?
A rendezett templom Dafnata-ban és a Korfu városra néző panoráma jó fotós téma, előtte és utána ismét olíva erdők.
A Pantokrator kolostor előtti kilátó pont a kis kápolnával hozta az elvárásokat, de hatalmas csalódás, hogy a kolostor zárva volt és csak az előtérben tudtam csak gyertyát gyújtani.
Sok apró falucskán áthaladva értem el Sinaredes határát, ahol egy kis testű kutya nagyon hirtelen haragra gerjedt. Mivel ezen a túrán sajnos nincsenek nálam túrabotjaim, azért bármilyen méretű kutya támadás meg tudja emelni a pulzusomat. Harapott már meg úgy kistestű kutya, hogy az egész délutánt egy kórházban töltöttem….
Hosszú és fárasztó nap után érkeztem Pelekas festői szépségű falujába, ami egy domb tetején fekszik. Az Agnes Rooms nevezetű apartman volt a titkos favoritom szállás tekintetében. Megérkezésem után betértem az első élelmiszer boltba és németül kezdtem társalogni az idős kasszás hölggyel. Kiderült, hogy személyesen ő Agnes, megmutatta a szobát és egy órán belül ízletes vacsorát varázsolt nekem olyan finom és autentikus görög salátával, amilyen finomat még sosem ettem…..
Reggeli után a „Császár trónjára” ültem fel, ennél a kilátónál indítottam a napot! Tovább folytatva utamat nemsokára elértem a Mirtiotissa Beach szélét, ami a nudisták paradicsoma nyaranta. A Mirtiotissa kolostor is zárva volt, bejutok vajon legalább egy kolostorba Korfun?
Vatos után a Ropa folyó mentén egy 3 kilométeres, árnyék nélküli szakasz a Pantokrator hegyre nyíló kilátással. Hatalmas mázli, hogy szembe jött 2 helyi alkoholista, akik fotókat készítettek rólam a „nihil közepén” egy olyan helyen, ami az ornitológusok kedvenc megfigyelő helye.
Giannades központjában egy kiépített körpanorámás kilátó padokkal, de fokoztam az élményt, mert én a Ropa völgyre néző panorámát a 30 méterrel feljebb lévő bár teraszáról csodáltam.
Liapades Beach viszont különleges hely. Némi ereszkedés után egy lélegzetelállító öbölbe érkezünk, ahol viszont teljesen elfogyott az út. Azt megszoktam, hogy nincs jelzés, de a GPS az öböl végében található hotelbe akart minden áron bekényszeríteni. Rávettem magam a behatolásra és a hotel végében található parkban meg is találtam újra a jelzéseket. Csak éppen közvetlenül a hotel medencéje mellett egy szűk területen kellett áthaladnom. Egyszerűen nincs más lehetőség, csak közvetlenül a medencénél…. Hogy oldják meg ezt nyáron főszezonban? Jönnek az izzadt turisták és sáros talpú bakancsaikkal átlépnek a monokiniző orosz tini lányok felett???
A hotel területét elhagyva 2 beépített lépcsővel oldották meg a hirtelen és igen meredek szintemelkedést. Ezután magán házak között bújócskázva értem el az országutat, amin diadalittasan vonultam be a már nagyon várt paleokastritsai, Booking.com oldalán foglalt, fűtéssel is rendelkező szállásomra.
Az apartman csalódást semmiképpen sem okozott, talán az egész életemet is leélném benne. A tulajdonossal kötött deal alapján az anyukája pedig olyan hihetetlenül nagy adag és kifejezetten ízletes vacsorát varázsolt az asztalomra, amit azt hiszem, hogy mindig a korfui vándorlásom egyik legnagyobb élményeként fogok elraktározni.
Szóval szuper a szállásom, Lefteris a tulajdonos nagyon jó arc! Kaptam tőle egy kisebb hátizsákot, ezért úgy döntöttem, hogy a mai túra után visszatérek a hegyeken keresztül levágva a távolságot. A jó szállás itt nagy kincs, meg kell becsülni. Agios Athanasios területén pedig nagyon bizonytalan, hogy sikerülne -e valamit találnom.
Paleokastritsa környezetét, mint a sziget legszebb részét említik. A falucska méltán viseli e megtisztelő címet, hiszen természeti szépségei egyedülállóak a szigeten.
Paleokastritsa partvidékét hatalmas sziklák borítják, öbleiben a víz ezernyi árnyalatával találkozhatunk. Strandjai sziklásak, kavicsosak. Természeti kincsei közül említést érdemelnek a különböző sziklaképződmények és érdekes alakzatok, valamint a kristálytiszta tengervíz. Összesen 2 félsziget és 5 kis öböl alkotja a csipkézett partszakaszt, melynek szépségét nem veszik el a szállodák és egyéb szálláshelyek, melyek a partok közelében épültek. Az öblök igazi búvárparadicsomot jelentenek, a tenger élővilága itt igen gazdag.
Érdemes csónakázásra indulni, a sziklákban több érdekes barlangot fedezhetünk fel. A település legismertebb része a hármas öböl, ahol a hagyományok szerint egykor a phajjákok vendégszerető népének városa volt. Homérosz szerint itt talált rá a hajótörött Odüsszeuszra a phaják király leánya, a hókarú Nausika. Sőt, még az Odüsszeusz előtti időkben is híres volt az öböl, az aranygyapjút kereső argonauták is megpihentek itt.
A csodálatos Ortodox monostor talán a sziget második leghíresebb látnivalója! Az épületegyüttes Paleokastritsa központjában egy dombon áll, ahova egy kiépített aszfalt úton juthatunk fel. Állítólag a legrégebbi monostor a szigeten és a mai napig is szerzetesek lakják, akik itt élnek és alkotnak. A monostor korabeli feljegyzések alapján 1228-ban épült, ám mai formáját csak a 18. században nyerte el. A monostorban megcsodálhatunk egy gazdagon díszített templomocskát, melyet Máriának szenteltek, illetve egy ikonfestő múzeumot is berendeztek, amelyben rengeteg korabeli tárgyat nézhetünk meg. A monostor kertje meseszép virágokkal és növényekkel tarkított, és innen látni az alattunk elterülő paleokastritsai öblöket és sziklákat is.
A falu felett 160 méterrel magasodik Angelokastro vára. A hegycsúcs elég nehezen megközelíthető, egy meredek ösvényen kell felkapaszkodni. A vár egyik utolsó bástyája volt az Epiruszi despotatusnak, vagyis az ortodox fejedelemségeknek, melyek tovább éltek a Bizánci Birodalom széthullása után. A nevét építőjéről kapta, II. Mikaél Angelos fejedelemről, illetve a vár közepén található Arkangyalok kápolnájáról.
Paleokastritsa a legismertebb és minden bizonnyal legszebb korfui üdülőhely. A fölötte magasodó hegy egyik pontját nem véletlenül keresztelték Bella Vista, vagyis Szép Kilátás névre. A kávézó teraszáról elénk táruló kép világviszonylatban is a legszebb panorámák egyike. A két öblöt keskeny földnyelv választja el, a sziklákat buja növényzet fedi. A helybéli fiatalok megirigyelték az acapulcoi sziklaugrók dicsőségét, de nem a turisták kedvéért, csak saját szórakoztatásukra végzik veszélyes mutatványukat.
A tengerből kiálló sziklaszirteket érdemes hajóval vagy vízibicikli közelebbről is megnézni. Több kisebb sziklaüreg alakult ki itt. A barlangok aljáról visszaverődő napfény a tenger vizén áthaladva csodálatos kék és zöld színeket hoz létre, melyet a helybéli csónakosok szívesen mutogatnak.
A legszebb panorámát a festői szépségű Lakones falu kilátójából csodálhattam meg, ahová egy meredek gyalogos ösvény vezet Paleokastritsa-ról. Állítólag a világ 10 legszebb kilátással bíró pontja között tartják számon,mondjuk ,én ezzel vitatkoznék…. Több kávézó épült itt, hogy a látogatók megpihenhessenek, de nem újdonság, hogy egyik sem volt még nyitva. Nem sokkal ezután a Corfu Trail általam leginkább várt gyalogos szakasza, rálátással Agios Georgios tengerpartjára egy oldalról kikövezett ókori szekérúton.
A nap szomorú krónikájához tartozik, hogy egy kisebb útvonal tévesztés miatt egy 1,40 magas bozótos kellős közepén találtam magam, ahol visszanézve 1 óra alatt tettem meg 80 métert……!!! A tövisektől szétszabdalt lábaim állapotára nincs jó kifejezés, még „utolsó üzenet” videót is készítettem az utókornak, tisztára 127 Hours érzés volt.
Célom elérése után a visszaút a hegyeken keresztül gyógyír volt sebeimre, nagy találkozás Spiroval, aki 1977-es évjáratú Nissan F-10 autójával elhozott egy darabig.
Reggel a menetrend szerinti 07.00 órás busz nem jött. Reggel 08.00-kor döntöttem a stop mellett és innentől felgyorsultak az események. Tíz percen belül felvett egy öregúr valami nagyon kis autóval. Mai napig nem értem, hogyan fért el a hátizsákom az első ülésén az ölemben. El tudott vinni a főútvonal kereszteződéséig, ameddig a busszal is mentem volna. Én ott észak felé tartottam, mivel ő délre a fővárosba, ezért elköszöntünk egymástól. Talán 5 percig sem volt kint a kezem, 2 hippi srác vett fel. Egy Fiat dobozos hátuljában kaptam helyet, ami elég mocskos volt, de cseppet sem bánkódtam, mert az élmény megfizethetetlen volt. Egy helyi rádióadóból ordított a görög népzene, aminek a szövegét a raszta hajú srác még hangosabban énekelte! Életem egyik legjobb rövid videóját készítettem. 3 szem epret is kaptam a raszta karaoke félistentől, nagyon jól esett a kedvessége. Reggel 9-kor már Agios Athanasios végét jelző táblától folytattam utamat, ahol előző nap visszafordultam. A legszebb és legváltozatosabb nap kerekedett ki belőle, mondom annak ellenére, hogy a legrosszabb pillanatban volt szar az idő. Széles szekérutak Sokrati és Spartilas érintésével, majd eszméletlenül kemény emelkedő és bozótharc több helyen. A lábam ennyire mintás még sosem volt. … A Pantokrator hegyen, Korfu legmagasabb pontján is jártam. A 917 méter magasságból állítólag páratlan kilátás nyílik, de én erről most durván lecsúsztam. Sajnos nemhogy Bulgáriát vagy Albániát, de még az orrom hegyét sem láttam a hatalmas köd miatt. Itt 2 lehetőség közül választhattam. Vagy lemegyek egészen a partig Kaminaki városáig vagy egy átvezető szakaszon Perithia felé rövidítek, de a szállás lehetőség miatt megyek teljesen Acharavi településig. Utóbbit választottam és már 500 méter gyaloglás után néhány percre eltűnt a köd, csodálatos fotókat készítettem ebben az 5 percben, majd egy meseszép ösvényen érkeztem Perithia romvárosához. A velenceiek alapította falu Korfu legrégebbi települése. Igazi paradicsom fotósok számára, egy gyönyörű völgyben fekszik, nagyon idilli. Továbbra is szűk, de csodaszép ösvényeken Krinias és Preto falukon áthaladva értem el a főutat, ahol balra Archireva irányába fordultam. Ismét egy szuper apartman, egy nagyon kedves tulajdonos házaspár hatalmas izgalommal tesztelte az új bankkártyás rendszert, ugyanis én voltam az első vendégük, aki náluk bankkártyával fizetett. Egy sikeres kártya tranzakció után igazán finom malacsült a tulajdonosok által javasolt étteremben.
Reggel fél 10-kor szakadó esőben indultam útnak, tovább nem várhattam. Csak egyre jobban kezdett esni és az előrejelzések sem biztattak. A folyosóra piros eső poncsómban feszítve összefutottam a tulajdonos asszonnyal, aki furcsa arccal csodálta „lelkesedésemet”. Néhány kilométer után a főútról letérve a homokos tengerparton keresztül közelítettem meg az Agios Ekaterini fokot. Csak én és az éles szikladarabok a lábam alatt illetve a szűnni nem akaró eső! Pontosan nem meghatározható, csak úgy érzésre a sziget legészakibb pontján is csináltam egy selfit. Légvonalban most pont 56 kilométerrel álltam feljebb, mint a sziget legdélebbi pontján, az Asprovakos foknál. További 2-3 kilométert gyalogolva értem el a Corfu Trail hivatalos végpontját, a templomot Agios Spiridon-ban. Egy pillanatra azért elragadott a megérkezés fennkölt érzése, de nem igazán voltam elégedett. És ezt nem a sok nehézség és időjárási viszontagság mondatja velem. Sokkal több természeti látványt vártam és a sziget a panoráma szakaszok hosszában is erős hiányérzetet generált bennem.
Aztán a főút felé haladva a hatalmas semmi közepén találtam egy utazási irodát, benne egy kedves és segítőkész hölggyel. Nem is értem, hogy szezonon kívül és esőben minek van nyitva? A hölgy azt mondta, hogy ha eljutok Kaminaki-ba, onnan már óránként indulnak buszok Korfu városába (Kerkyra). Busz innen nem biztos, hogy jön, mert vasárnap van.
Aztán mázlim volt, mert 20 percen belül felvett egy görög srác, akivel semmit nem tudtam kommunikálni, hiszen csak a görögöt beszélte. A Kaminakit értette, és nagyon rendes volt, hiszen bevitt a központi téren lévő buszmegállóba. A meglepetés akkor kezdődött, amikor tudatosul bennem, hogy 4 óra múlva jön csak a következő járat. Így kénytelen voltam a közeli bárban hatalmas forró csoki mennyiségeket betolni unalom ellen és felmelegedés gyanánt.
Korfutól délre, Benitsestől 5 km-re található Gastouri falu közelében az Achilleon palota. Helyi autóbusz járattal indultam a kastélyhoz, ami menetrendje szerint Gastouri faluba érkezés előtt hatalmas kitérőt tesz a hegyekben. Sok olyan helységet láttam közlekedési táblákon feltüntetve, amiken áthaladtam az utóbbi napokban, legalább jó volt így felidézni az elmúlt egy hét eseményeit.
A palotát az 1870-es években Erzsébet királyné emeltette, állítólag azért, hogy ide menekülhessen a bécsi udvar szorításából és szeretett anyósa, Zsófia főhercegnő elöl. Korfu úgy került az érdeklődése középpontjába, hogy nagy Homérosz-rajongóként végigjárta az Odüsszeia helyszíneit. Az Odüsszeia utolsó helyszíne, ahol Odüsszeusz találkozik Nauszikával, a phaiákok szigete Korfu. A Korfuiak címerében szerepel is a phaiákok hajója, és ők magukat e néptől eredeztetik. A palotát kedvenc hőséről Achilleusról nevezi el. A palota alsó szintjein ma egy emlékkiállítás van berendezve Sissinek és II. Vilmosnak, melyekben korabeli tárgyak és bútorok segítségével mutatják be nekünk, a császári udvarban lakók mindennapi életét. Teremről teremre haladva sok szép tárgyat csodálhatunk meg, majd a palota oldalsó kapuján át jutunk ki a szabadba. Az épület után érdemes végigsétálni a palota híres kertjében, ahol olyan híres szobrokat is láthatunk, mint a győztes Achilleus monumentális szobra, vagy a múzsák oszlopcsarnoka. Mindeközben hatalmas pálmafák és csodálatos virágok vesznek körbe.
Sissi kifejezetten szerette Korfut, elsősorban a kitűnő klímája és a jó levegő miatt, az 1890-es év nyarát teljes egészében itt töltötte.
Háála! köszi. v
i am coming soon