Túraútvonal: Homokmégy – Császártöltés – Hajósi pincefalu 20 km szombaton,
Hajósi pincefalu – Császártöltés Vörös-mocsár tanösvény 10 km vasárnap
Borkóstoló: Sziegl Pince, facebook.com/szieglpince
Szállás: pince apartmanokban 20 fő és a hajósi zarándok szálláson 30 fő részére, pincesor mellett sátorban vagy féltető alatt hálózsákban
Hajós Kalocsától mintegy 20 km-re helyezkedik el. Lakosságának 85%-a sváb. A város a Hajós-Bajai (korábbi nevén Hajós-Vaskúti) borvidék meghatározó települése, a Duna Borrégió Borút Egyesület állomása.
A Hajósi Pincefalu hangulatos utcácskái (szám szerint 24) a településtől körülbelül három kilométerre helyezkednek el. Az egymás mellett sorakozó 1200 borospincéjét kézzel vájták a löszhátba. Ez ma Európa legnagyobb összefüggő pincefaluja.
A mai pincefalu története akkor kezdődött, amikor a kalocsai érsek a XVIII. században arra kötelezte a betelepített svábokat, hogy foglalkozzanak szőlőtermesztéssel. Szorgos munkájuknak köszönhetően a szőlőtermesztést fellendítették a környéken.
A pincefalu első présháza 1840-ben épült. Ezt követően egyre többen vállalkoztak présház építésére. A XIX. század végére már több mint 800 présháza volt a településnek. Eleinte vályogfalú, deszkaoromzatú, nádfedeles, később pedig téglafalú, cserépfedelű pincéket építettek. A világháborúk, kitelepítések okozta sokkból az 1970-es években kezdett a település kilábalni. A 80-as években pedig már a borturizmus is megindult. A padlásterek beépítésével vendégfogadásra is alkalmas szobákat hoztak létre.
Hajós egyik kiemelkedő eseménye az 1982-től minden évben megrendezésre kerülő Orbán Napi Borünnep. A rendezvényre nemcsak hazai, hanem német borkedvelők is szívesen látogatnak el, ami a helyiek jó nyelvtudásának köszönhető.
2003 óta pedig a hajósi Szent Orbán Borrend a Szüreti Fesztivál keretében is sok színes programmal várja az érdeklődőket. A rendezvényen a néptánccsoportok, a település fúvós együttesének előadásai, illetve a népi gyermekjátékok révén megismerhetjük a sváb kultúrát, tradíciókat. Érdekes hagyomány a vendégek fogadása szüretkor. A szüret a helyi gazda vadászpuskájának eldördülésével veszi kezdetét. A nap végén a szőlő feldolgozásába is bevonják a vendégeket. A ledarált szőlőt fakádba gyűjtik, majd megkéri a gazda a hölgyeket, hogy tapossák meg. A mulatságnak pedig az is része, amikor a szétszedett prést kell összerakni. Ha sikerül, akkor a lecsorgó must kóstolása és annak vizsgálata következik. Aki jól megállapítja, hogy hány fokos a must, az jutalomban részesül.
A hajósi borok minőségét az itteni szőlősgazdák precíz munkája mellett a talajnak is köszönheti. A homokos rétegek alatti löszös alapkőzet varázsolja a hajósi bort mélyszínűvé, zamatokban gazdaggá. A hajósi Cabernet franc és sauvignon országosan ismert.
Kékfrankost, Zweigeltet, Pinot noir-t is termesztenek. Hajós korábbi zászlósbora, a Kadarka sajnos az utóbbi évtizedekben kissé háttérbe szorult. A fehérborszőlő-fajták aránya pedig ugyan jóval kisebb, de azért szép Cserszegi fűszerest, Olaszrizlinget is lehet itt kóstolni.
Hajós értékei -a pincefalu mellett- a Köztársaság téren álló római katolikus templom, amely 1728-ban épült és 1794-ben kegyhellyé nyilvánították, továbbá a gróf Patasich Gábor által építtetett, barokk stílusú vadászkastély.
Császártöltés – Vörös – mocsár tanösvény
| Vörös-mocsárCsászártöltés határában a löszpart alatt húzódik a Vörös-mocsár. A mocsár az egykori Duna-mederben keletkezett, több százezer évvel ezelőtt. A lassú feltöltődés által több méter vastag tőzegtelepek képződtek. A tőzeget évtizedek óta bányásszák. Az így keletkezett tőzeg gödrökben fajokban gazdag vizes élőhelyek alakultak ki. A meredek löszfalakba vájt üregekben gyurgyalagok költenek. A védett területet az országos kék sáv és a kék négyzet jelzésű utakon, valamint a Vörös-mocsár tanösvényen ajánlott látogatni. A 2 km hosszú tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók. A tanösvény a császártöltési Csala-csárdától indul az 54.-es főút 68 km-nél és Császártöltés előtt egy üzemen kívüli téglagyárnál végződik. A környékben szőlő-és borkultúra honosodott meg az 1700-as években betelepített németajkú lakosság szorgalmas keze munkája nyomán. A különleges zamatú borokat a löszfalba vájt pincékben érlelik. A közeli hajósi Pincefaluban önálló településformaként 1100, Császártöltés belterületén több mint 1000, Nemesnádudvaron 700 pince sorakozik.Információ: Császártöltés Művelődési Központ -Teleház Tel.: 78/443-324 Polgármesteri Hivatal Hajós Tel.: 76/ 404-107 Megközelítés: Császártöltés község az 54. sz. úton közelíthető meg.EOV koordináták: x 60053 y 121212VÖRÖS MOCSÁR TANÖSVÉNYA tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók.Hossza: 2500 m Típusa: tájékoztató táblás Nyelve: magyar Bejárható: egész évben, gyalogosan Megközelítés: a tanösvény a császártöltési Csala-csárdától indul az 54. számú főút 68 km-énél. A mocsár a területet nem ismerők számára veszélyes lehet, ezért csak a kijelölt útvonalon, vagy szakvezetővel ajánlott látogatni.Állomások:1. A mocsár kialakulása 2. A rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő fauna 3. A halak szerepe a táplálékláncban 4. A nádasok és a nyílt vizek madarai 5. A löszpart élővilága 6. A környező erdők1. A mocsár kialakulásaA Vörös mocsár (és a Kalocsai Sárköz) területén a földtörténet pleisztocén (jégkorszak) időszakának elejétől jelentek meg az Ős-Duna folyóágai. A Kalocsa-mohácsi süllyedék újholocén kori erőteljes tektonikus mélyülése nyomán már végérvényesen dunai ártérré vált a terület. A lassú fejlődésű Duna-ágakban tömött, iszapos-agyagos üledékek rakódtak le. A jégkorszak után a lefűződött Vörös mocsári folyóágakban gyorsuló feltöltődés indult meg. Ennek során a víz tükrét ellepte a növényzet, összezsugorította a vízfelületet, majd idővel az egész víztükör eltűnt. A hatalmas tömegű elhalt növényi maradvány felhalmozódott, lassan tőzeggé alakult. A tőzeg kitermelése már a századelőn megkezdődött, de csak az ’50-es évektől vált ipari méretűvé. Az ország legnagyobb tőzegbányája működött itt. A kitermelés során keletkezett több száz hektárnyi nyílt vízfelület és az azt övező növényvilág a madaraknak fészkelő, – a halaknak ívóhelyül, sok más állatnak élettérül szolgál. A mocsár egyik legérdekesebb növénye a közönséges rence, melynek víz alatt fejlődő levelei rovarfogáshoz alkalmazkodtak. Az aktív vízkiválasztás miatt a hólyagok levegővel teltek, alacsony nyomás uralkodik bennük. Így ha pl. egy rák a hólyag befelé nyíló csapóajtajának úszik a befelé áramló víz magával sodorja az apró állatot. Az ajtó bezárulása után a növény viszonylag rövid idő alatt – a hólyag belső falának sejtjei által termelt emésztőnedvek segítségével – megemészti áldozatát. A megemésztett táplálék fehérjéiből látja el magát a növény nitrogénnel.2. A rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő fauna A gerinctelen állatok legnagyobb faj- és egyedszámú csoportját az ízeltlábúak képviselik. Európa egyik legnagyobb bogara a vízben élő óriácsíbor (Hydrous piceus). Lárvája csigákkal, ebihalakkal, halivadékkal, kifejlett alakja növényekkel táplálkozik. A sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis) ezzel szemben mindkét életszakaszban falánk ragadozó; gőtelárvákat, kis halakat, férgeket és más gerincteleneket fogyaszt. 3. A halak szerepe a táplálékláncban A vastag iszapréteg és a dús vízinövényzet búvóhelyül, a vízben élő apró élőlények gazdag táplálékforrásul szolgálnak olyan tipikus mocsári halfajoknak, mint a compó (Tinca tinca), a védett lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis). A mocsarakban, tőzeggödrökben élő halak a táplálékbázisai az itt élő gémfajoknak. Fákon, bokrokon telepesen költ a kis kócsag (Egretta garzetta) és a szürke gém (Ardea cinerea). A nádban fészkel a vörös gém (Ardea purpurea) és a természetvédelem címermadara, a nagy kócsag (Egretta alba). 4. A nádasok és a nyílt vizek madarai A téli hónapok kivételével madárdaltól hangos a nádas. A kórus tagjai a kistestű nádi énekesmadarak: a függő cinege (Remiz pendulinus), amely remekművű fészkét füzek és nyárfák röpítőszőreiből szövi, a hangos nádi rigó (Acrocephalus arundinaceus), amely fészkét néhány összefogott nádszál közé építi, az élénk színekben pompázó kékbegy (Luscinia svecica), valamint a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), melynek hangja folyamatos pirregés. 5. A löszpart élővilága A védett terület keleti határát adó magas löszpart a Felső-bácskai löszsorozat része, amelyet a Duna hajdani (vörös-mocsári) ága mosott alá. A lösz a felső-pleisztocénben, a jégkorszak utolsó hideg (glaciális) időszakában keletkezett. Finom, hulló poros képződmény. Egyenletes átmérőjű, 0.02-0,05 mm-es szemcséit a száraz, hideg szelek nagyobb távolságon át szállították. A lösz karbonátokban gazdag, ezért jó állékonyságú, függőleges elválású üledék. Alkalmas klímaidőszakban kiválóan talajosodik. Az intenzív mezőgazdasági használat következtében a löszre jellemző növénytakaró a környékről szinte teljesen eltűnt. Viszonylag jó állapotban megmaradt foltjára bukkanhatunk rá ezen a löszpart szakaszon. 6. A környező erdők A Felső-Bácskában az aktív területhasználat előtt többnyire sztyepprétek, a homokos területeken nyílt homoksztyepp-rétek díszlettek. Ezeket gyöngyvirágos tölgyesek, pusztai tölgyesek és fehérnyarasok tették ligetessé. Az erdőirtások következtében az eredeti erdőállomány szinte teljesen eltűnt. A nomád pásztorkodás korszakában, a gyepek túllegeltetése következtében pedig újra megindult a futóhomok. |
Időpont: 2016 szeptember 03-04.
