Assisi-Róma zarándokút

Assisi-Róma zarándokút

Assisi-Róma Zarándokút

Augusztus 15. Szombat Budapest – Róma – Assisi

A WizzAir római járatánál csak az olasz vonatok tartották jobban a menetrendet, pozitív meglepetést okozva. Reptéren a „Train” felirat jól kitáblázva, a Leonardo express 40 perc alatt a római főpályaudvaron volt. Innen 1 órán belül indult is a közvetlen járat Assisibe, mintha én írtam volna a menetrendet.
Leszállás után már az assisi vonat állomáson egy kedves apáca útba igazított. Kiderült, hogy a Santa Maria degli Angeli bazilika csak néhány száz méterre, a szállásom pedig félúton Assisi felé, az állomás és a Szent Ferenc bazilika között található.

Először a Santa Maria degli Angeli bazilikában tettem látogatást. A templomban található a Porziuncola-kápolna, Szent Ferenc legkedvesebb tartózkodási helye. Itt is halt meg 1226. október 3-án, a templomban található Mennybemenetel kápolnájában (Capella del Transito).

Bár nagyon lógott az eső lába amikor a város felé vettem az irányt, de olyannyira elszórakoztam a telefonom különböző fénykép funkcióival, hogy utolért a végzet egy nagy vihar és heves eső formájában közvetlenül a főút és a szállásomhoz tartó kis utca kereszteződésében. Miután leraktam a kereszteződésben a hátizsákomat, hogy kibányásszam az esőkabátomat és felhúzhassam esővédőmet a hátizsákra, furcsa dolog történt. Állva maradt a kereszteződésben egy nemzeti színűre festett „méhecske” azaz egy Piaggo. Ott hevert a téma a lábaim előtt és sikerült is talán életem egyik legjobb fotóját elkészítenem. Dühös digó mérgesen a kormányt verte én pedig kaján vigyorral fényképeztem az én szempontomból a lehető legjobb helyen lerobbanó 3 kerekű szállító járművet.
Amilyen gyorsan jött, annyira hirtelen el is múlt az eső,  300 méterre meg is találtam a szállásomat.  Bár nagyon fáradt voltam, felmentem esti fotózásra a Szent Ferenc bazilikához. Ez többféle szempontból is nagyon jó döntés volt. Sikerült számomra is meglepően jó képeket lőni illetve az altemplom és Szent Ferenc sírja nyitva volt 21.00-22.00 között.

Augusztus 16. Vasárnap Assisi – Spello 18 km

Olaszországban Assisi Szent Ferenc nyomdokait követheti az a zarándok, aki a közép-olaszországi gyönyörű, hegyes-völgyes táj békességében akarja edzeni testét- lelkét. A közel 300 km-es, Toscanat, Umbriát és Laziót átívelő zarándokút, amely bejárja Szent Ferenc életének legfontosabb állomásait és a Rieti-völgy ferences rendi kolostorait, hivatalosan 12 szakaszból áll.

A délelőtt folyamán megtekintettem Assisi további nevezetességeit. Először a San Francesco Piccolino-t, valószínűleg ezen a helyen született Szent Ferenc 1182-ben.
A Chiesa Nuova templom belsejében megtalálható egy szűk kis helyiség, melyről feltételezik, hogy apja ide zárta az ifjú Ferencet, miután a fiú posztót adott el a romokban álló kicsiny San Damiano-templom kijavítása érdekében. Ezen a helyen állt Szent Ferenc szülőháza.
A San Rufino-dómban prédikált először Ferenc. Itt látható az a keresztelőmedence, ahol Szent Ferenc és Szent Klára elnyerte a keresztséget. Basilica di Santa Chiara templomában látható az a feszület, amelyhez Ferenc a San Damiano-templomban beszélt. A templomban nyugszik Szent Klára. Jártam még a Santa Maria Maggiore templomban is, ahol megkeresztelték Ferencet.
A várostól 4 km-re fekvő Eremo delle Carceri kolostor csodás és frenetikus élmény, a totális csend birodalma. Csendet és elmélyülést keresvén, Ferenc és társai erre a helyre húzódtak vissza a világ elől. Láthatjuk Szent Ferenc hálócelláját és az oratóriumot, ahova a Szent imádkozni járt. A szabadba kilépve, az erdő felé láthatjuk azt az öreg tölgyfát, amely alatt Ferenc a madaraknak prédikált.
A Monte Subasio hegyén átkelve már Fonte Bregno hideg forrásvizében lélekemelő lábáztatás, teljesen újjászületve  indultam tovább az utolsó 4 km meghódítására.
Ezeket a sorokat már a spelloi Santa Maria Maggiore templom raktárhelyiségéből írom,  ahol az először nem igazán barátságos templomgondnok Luitól szállást kaptam,  miután a szemben lévő kolostor tele volt egy csoport által.

Augusztus 17. Hétfő Spello – Bevagna – Montefalco – Spoleto 46 km

A kora reggeli indulás elmaradt,  de nagyon kipihenten néztem a mai kihívás elé,  hiszen nem jelzett útvonalon meg sosem mentem, illetve bármilyen furcsa,  meg 46 km-t se tettem meg egy nap. Reggeli a budinoi élelmiszer bolt lépcsőjén, otthonról hozott kedvenc müzlimet áztattam 1 liter eredeti umbriai tejben.

Rengeteg szőlőbirtok mellett haladt utam, de hagyom meg érni 1 hétig a fürtöket:-)
Érthetetlen 45 perces szarakodás és idővesztés Bevagna városában, ahol belefutottam egy temetésbe  (öltözködés szempontjából az olaszok nem igazán adják meg a módját….) és ráadásul 2 rossz arcú öregember rossz irányba irányított, miután a Porta di Foligno városkapu iránt érdeklődtem. Ettől függetlenül szép emlék, mert Bevagna az egyik legszebb umbriai városka, római eredetű épületekkel, hangulatos utcákkal és gyönyörű terekkel.
Ebédemet már Montefalco központi terén a legszebb épület oszlopsorának árnyékában, ideális körülmények és kilátás mellett kanalaztam. Lenyűgözőek ezek az umbriai, középkorból szinte teljesen épen megmaradt kisvárosok a szűk sikátoros főutcáikkal és az abból nyíló meg kisebb sikátoraikkal, telis-teli virágokkal! Hiába haladtam szép tájakon, de nehéz volt folyamatosan csak a könyvre hagyatkozva tájékozódni. Volt olyan 1,5 kilométeres szakasz, ahol négyszer kellett irányt változtatni, nehéz ennyi kilométeren keresztül folyamatosan a könyvet bámulva és olvasva koncentrálni.
Fratta nevű faluban a 0,66 literes Peroni-t ittam 1,80 EUR áron, alig akartam hinni a fülemnek a tegnapi 0,33 literes változat után (4,00 EUR Spelloban). Kellett is a hangulatfokozás az utolsó 16 km-re! Az utolsó 11 km-en aszfalton mentem a könyv rossz instrukciói miatt (nem is lehet egy 150 oldalas útikönyvben tévesztés nélkül az összes jobb és bal kanyarodást hiba nélkül leírni). Már Spoletoba érve is még lélekromboló legalább 3 km-es szakasz az elővároson keresztül a belvárosig.
Az utolsó 5 km-en úgy éreztem magam, mint egy ökölvívó a 10. menet végén, aki akkorra már másodszor kerül padlóra,  de csak azért is feláll a győzelem reményében, mert érzi, hogy pontozással még mindig ő áll jobban!

A sétálóutcára érve Cézár salátával jutalmaztam soha nem látott teljesítményemet és ha némi nehézség árán is, de elfoglaltam szállásomat a San Ponziano kolostorban egy furcsa alku után a főapácával.

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_bevagna_elott_olaszorszag_3

Augusztus 18. Kedd Spoleto – Ferentillo 26 km

Kora reggel hatalmas csodálkozással indult a nap. Szállásomtól nagyon gyorsan a városközpontba értem, ahonnan a spoletoi bazilika szintjéig mozgólépcső halad, onnan a fellegvárba pedig lifttel lehet tovább haladni… Ez kb. olyan mintha Mátraháza – Kékestető között mozgólépcsővel tennéd meg az utat. A varázslatos, Spoleto, ez a dombtetőre épült város számos római és középkori emléket rejt. Nekem most a méltán híres dóm és a Ponte Torri híd megtekintésére és bejárására volt időm, ez valójában egy 80 méter magas és 230 méter hosszú római korban épült vízvezeték a zöldellő hegyek között.  A dómban látható Szent Ferenc 2 saját kézzel írott levele. A Ponte Torri köti össze a várost Monteluco falucskával, ami az én következő állomásom is volt.  A montelucoi kolostor fő látványossága az a 7 cella, ahová az előző évszázad elején a misszionáriusok az igehirdetés után elvonultak. Aki esetleg Spoletoban elmulasztotta volna megtekinteni Ferenc Leo testvéréhez írt levelét, itt a másolatát láthatja a falon. Délután nyaktörő ereszkedés La Cese –ig, ahol furcsa módon semmit sem találtam meg az útikönyv leírásához képest. De a nagy találkozás Pontuglia településen Giannival mindenért kárpótolt, aki most dolgozik egy középkori vízimalom múzeummá alakításán. A nyilvános mosóteknőbe vezetik a közeli helyek jéghideg vizét, 2 percenként kellett kivennem a lábam belőle egy kis pihenőre. Innen már csak pár perc volt Ceselli, ismét egy elbűvölő középkori kisváros. Úgy döntöttem, hogy Ferentillo lesz a szálláshelyem, ezért még gyalogoltam további 1 órát. Egy nagyon kedves német-olasz házaspár kertjében aludtam (campingjükre nem kaptak idén engedélyt), de tökéletesnek gondoltam, mert a házban volt egy kert felől megközelíthető zuhanyzó is (sajnos akkor még nem tudhattam, hogy 2 kutyájuk felváltva ébreszt fel és rettenetesre fordul az időjárás az éjszaka folyamán). A kocsmában már megérkezésem pillanatában is nagyon segítőkészek voltak az emberek, itt éreztem a legnagyobb szeretetet. Miután lepakoltam a „kerti lakomban”, visszatértem a kocsmába, ahová fél 10 után masszívan kezdtek érkezni a helyiek. Fél 11-kor indultam ismét szálláshelyem felé, de a kocsmából kilépve megdöbbentő látvány fogadott. Csodálkozásom tárgya a délután még teljesen üres játszótér volt a kocsmával szemben. Én ennyire zsúfolt játszóteret még sosem láttam, benne mindenféle életkorú gyermek (szülők természetesen a kocsmában), de hogy ezt este fél 11-kor kellett átélnem ez jelentősen növelte a csodálkozásomat. Testközelből tapasztalhattam meg, hogy már 3 éves korban elkezdődik az „éjfél előtt még véletlenül sem fekszünk le” mediterrán életstílusra való nevelés!

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_ponte_delle_torri_spoleto_olaszorszag_4

Augusztus 19. Szerda Ferentillo – Labro 27 km

Zuhogott az eső egész éjszaka és reggel, borzasztó éjszakám volt. A Via Roma sárga-kék jelzéseit Ferentillo határában közvetlenül Monterivosaba érve ismét felfedeztem, és mivel nem volt kedvem már 3 percenként úti könyvet nézegetni, gondoltam úgyis minden út Rómába vezet, veszítenivalóm tehát semmi. A könyvet azon nyomban bezárva úgy döntöttem, hogy innen már csak a kék-sárga útjelző táblákat fogom követni teljesen Rómáig. Új telefonom gyorsan beázott és önmagától kikapcsolt (teljesen 2 nap akku szárítás után állt végleg helyre). Ez a tény nem igazán fokozta a lelkesedésemet az egyre erősödő esőben való gyaloglás iránt, de nem volt más választásom….
A Marmore vízesés egyszerre testesíti meg a gyönyörűséget és a természet döbbenetes erejét, ahogyan 165 méteres magasságával (531 láb) 3 lépcsőben zuhan bele a Nera folyó vizébe. A csodálatos táj szépségét a Nera folyó mellett haladva élvezhettem Piedilucoig. Piedilucoban először betértem a templomba, amit Assisi Szent Ferenc 1217-es látogatása után kezdtek építeni, majd fürdés a tó jéghideg vizében, már rálátással egy olyan dombra épült városra, amibe azonnal beleszerettem. Kiderült, hogy Labro a neve, egyáltalán nem szerepelt az útitervemben, mert a zarándokút néhány száz méterrel elhalad mellette. De a belső hangok azt súgták, hogy nekünk kölcsönösen dolgunk van egymással…. Lelkesedésemet fokozta, hogy a városkapu előtt megismerkedtem a polgármester feleségével, aki immáron Giacomo polgármesterrel kiegészülve, erőteljesen próbáltak lebeszélni a mai további gyaloglásról és ajánlották fel az ingyenes labroi zarándokszállást számomra. Fogalmam sem volt, hogy milyen élmény vár rám, de nem mondhattam nemet a kérésükre. Még a szálláshely elfoglalására várva megismertem 2 egyetemista srácot, Emanuele és Faustóval sokat beszélgetve kellemesen vacsoráztunk, miután elintéztem nekik is, hogy Olaszország legszebb kilátással bíró „luxuslakosztályban” éjszakázhassanak.

Umbriában gyakran érzi úgy az ember, hogy a korábban megismert városkáknál nem nyújthat szebbet a vidék. Bár ez már Lazio tartomány, de Labroban még inkább felerősödik az az érzés, hogy ez a város felülmúlhatatlan. Labroban kaptam a legautentikusabb zarándokszállást a parókia legmagasabban fekvő szobájában, a város legmagasabb pontján lélegzetelállító kilátással a piedilucoi tóra! Labro egy 1000 éves falu, ahol azt hinnéd, hogy egy középkori filmforgatás helyszínen vagy és a díszletek között sétálsz. Álomvilág, csak ha megfogod az ezer éves falakat,  akkor döbbensz rá, hogy ez mégis a valóság!

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_kilatas_labro_olaszorszag_5

Augusztus 20. Csütörtök Labro – Santa Maria della Foresta kolostor 32 km

Végre sok zarándokkal találkoztam,  már közvetlenül Morro után beért egy 4 fős olasz csoport, akik nem csak jó tempót diktálta, hanem 2 kritikus helyen is tudták a jó irányt (elfordított útjelző táblák – időveszteségben elég „drága” lett volna a sok extra km….) Il Faggio nagy élmény a 2 ezer éves fájának  és a kolostor környékének egyedi kialakítása és látványa miatt.
Poggio Bustone az első ferences rendi kolostor a Rieti völgyben. Sajnos pont a déli órákban értem oda, a délutáni 3 órás nyitást nem tudtam megvárni. De a pecsétet legalább kirakták a bejárat előtti asztalra, ezt a megoldást máshol is örömmel vennék a zarándokok. Nagy találkozás Alainnel, aki egy különleges francia figura. Egy kicsit flúgos futam (vagy nem is picit), aki először szerényen megjegyezte, hogy 3-5 évente indul zarándokútra. Csak később derült ki, hogy akkor mindig évekig úton van, 8 és 12 ezer kilométer között teljesítve. Afrika felett dolgozik egy olajfúró toronyban, dolgozik 1 évet adómentes övezetben napi 12 órában szinte szabadnap nélkül, majd az ott megkeresett nem kevés pénzből útnak indul. A tenger közepén és szabadság hiányában, ráadásul teljes ellátással elég nehéz elkölteni a lóvét, az 1 éveket valahogy kihúzza, aztán irány a nagyvilág gyalog! Most biztos valami prémiumot kaphatott,  mert  18 ezer km-es túrára indult, ahol a végcél Calcutta, India. (alainlesvoyages.travelmap.fr)

Paggio Bustone utolsó házai mellett elhaladva, 500 méteren belül 2 kutya is megtámadott. Az elsőt gyorsan leszidta gazdája, nem tudhatta, hogy én szinte minden kutyából ezt a reakciót váltom ki!:-)

További 12 km megtétele után meseszerű városok mellett és városokon áthaladva érkeztem a Rieti- völgy második és egyben legszebb ferences rendi kolostorához, a Convento Santa Maria della Foresta épületéhez. Most a Mondo X közösség fiataljai dolgoznak és élnek itt, azok, akiknek sikerült megszabadulniuk a kábítószer függőségéből. A fiatalok biztosítják a zarándokoknak a szállást és a vegetáriánus étkezést kizárólag a saját kertjükben megtermelt alapanyagaikból, ám luxusra senki se számítson. Viszont a hely kisugárzása és ihletett hangulata mindenért kárpótol, aki részesül abban a kiváltságban, hogy egy éjszakát itt tölthet, annak életre szóló, különleges élmény marad!

Újabb nagy találkozás. Simona és Camilla közösen vezetnek egy éttermet Bolognában. Simona önzetlenül ajánlotta fel segítségét a tolmácsolást illetően, így még sok hasznos információval is gazdagodtam a kolostor történetét illetően. Szent Ferenc itt készült fel a szemműtétjére, amit aztán Fonte Colombo kolostorban végeztek el rajta. A kolostor egyik nevezetessége a nagy, és csodálatosan gondozott kert. Az egykori  La Foresta remetelak mellett tett csodát Szent Ferenc, amikor bort fakasztott abból a szőlőtőkéből, amelynek fürtjeit már mind letépték a miatta a helyszínre zarándokolt látogatók.

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_faggio_kapolna_olaszorszag_6

Augusztus 21. Péntek Santa Maria della Foresta kolostor – Poggio San Lorenzo 25 km

Konkrét tervem nem volt a mai nap pontos lefolyását illetően, úgy gondoltam, hogy spontán fogok mindenben dönteni az események alakulását illetően. Besétáltam Rieti városába, amely egyben Olaszország földrajzi középpontja. Megkerestem egy kis eldugott téren az „Itália közepe” többnyelvű táblát és fotókat készítettem.

Mindenképpen szerettem volna látni a völgy további 2 kolostorát is (Fonte Colombo és Greccio), apró szépséghibája a történetnek, hogy ez már nem a Róma felé vezető úton fekszik, hanem az ellenkező irányba. Van egy másik alternatív útvonal is Spoletoból, ebben az esetben Poogio Bustone esik ki az útvonalból  (Spoleto – Romita de Cesi – Collescipoli – Stroncone – Greccio – Fonte Colombo – La Foresta – Poggio San Lorenzo útvonal) Rövid „internetes” pihenő (életjel és válasz a barátoknak, ismerősöknek), elindultam a várostól 7 km-re fekvő Fonte Colombo irányába. Kb. az út felét tehettem meg, amikor egy ősrégi Volvo Combi önmagától fékezett le mellettem. Egy nagyon szimpatikus, de erősen tört angolsággal és nem elsősorban olasznak kinéző, kb. 60 év körüli férfi kérdezte meg, hogy elvihet-e valameddig. Ha az előre kijelölt Róma felé vezető útvonalon lettem volna, akkor azonnal elutasítottam volna, mint ahogy tettem a Magyar Zarándokúton is az ilyen jellegű felajánlásokat. A kocsiba beszállva azonnal a kék-sárga színkombináció, azaz az ukrán zászlónak legalább 5 féle különböző megnyilvánulása fogadott. Kiderült, hogy Michael 32 éve szökött el otthonról, mert „túl nagy volt a szája” és azt a kommunisták nem igazán díjazták. Egyből mesélésbe kezdett, hogy az asszony hetekre hazautazott egy közeli rokon esküvőjére, de ő nem mehet, mert komoly perben áll az egykori munkáltatójával, aki tavaly 12 év után, végkielégítés megfizetése nélkül tette ki az állásából. Semmi extra, egész egyszerűen unatkozott és beszélgetni akart valakivel. Egy mélyen vallásos és érdekes ember volt, néhol okos gondolatokkal, de a jelenlegi pápáról előadott konspirációs elmélete elég meredek volt. Köszönettel tartozom neki, hiszen első állomáshelyünk Fonte Colombo volt, majd elvitt Greccio-ba is, és ezek után kívánságom szerint még Rieti belvárosába is visszadobott. Ebédre is meghívott volna, de jeleztem neki, hogy még nekem ma 22 km-t kellene megtennem eredeti terveim szerint.

A Fonte Colombo kolostor egy négyszögletű épület, ide vonult el Ferenc az 1223. esztendőben, hogy negyven napig böjtöljön, s itt, a régi kolostor falai közt írta meg a ferencesek reguláját, melyre a legenda szerint Krisztus hangja is áldást adott. A Szent Magdolna kápolna egyik falán vörösre festett Tau látható, ezt üveglappal védik, mert Szent Ferenc rajzolta. Képpel jelölték meg a helyet, ahol szent Ferenc a regulát írta és egy fán megjelent neki Krisztus. Itt is látható Szent Ferenc egy meglepően szűk imabarlangja. A kolostor templomában mély értelmű felirat látható: “Si cor non orat, si vanum linguam laborant. – Ha a szív nem imádkozik, a nyelv hiába dolgozik.” Az ezer méter magasan lévő Greccio szentélyében találta ki Ferenc 1223-ban a betlehemi jászolt karácsony estéjén, itt állított először élő Betlehemet, Betlehem légkörének felidézésére. A szentély ad ma otthont a világ minden tájáról származó jászol gyűjteménynek.
Nagyon megkésve, csak délután fél 5-kor indultam Rietiből. Addig késői ebéd – majd ismét „internet” szünet a már megszokott kávézónál, valahogy nem éreztem az ihletet. A megszokott kék-sárga jelzést fél óráig egyáltalán nem találtam, ezért a GPS-t követve indultam Poggio San Lorenzo irányába. 1 km-el Rieti után, ahol az autóút balra fordul az úti célom felé, találtam egy egyenes jelzést, ahol bízva a jelekben, elindultam egyenesen. Aztán további 1 km-en keresztül megint semmi. Egy benzinkútnál megkérdeztem, hogy merre is visz a Cammino San Francesco, de a szokásos forgatókönyv, mint minden esetben, ha helyiektől próbáltam útbaigazítást kérni. Vagy fogalmuk sincs a Via Fancigena di San Francesco zarándokút létezéséről vagy egyáltalán nem beszélnek angolul. Komolyan mondom, tényleg olyan mintha lovakkal kártyáznék… Már majdnem visszafordultam, amikor egy tag veszettül elkezdte mutogatni, hogy jó irányba haladok, csak kövessem az autóút mellett haladó ösvényt. További 2 km-t gyalogolva, a segítőkész azzurit többször is elátkozva felbukkant ismét a jelzés és megszokott módon rendszeressé vált. Őrült tempóban és szinte extázisban, hol szikrázó napsütésben, hol pedig hatalmas felhősödés közepette, hol Vad Fruttikat, hol pedig Dropkick Murphys-t hallgatva 3,5 óra alatt sikerült letolni a 22 km-t. Ebben a délutánban tényleg minden benne volt, mint a Rodolfo táskában!

Hab a tortán a mai nap végén: az egész kirándulás messze legjobb zarándokszállása a város főterétől néhány lépésre, ami teljesen ingyenes. Hatalmas szeretettel fogadtak a helyiek, este fél 9kor is 10 perc alatt elővarázsoltak nekem egy „kulcsos embert”, aki kinyitotta nekem az épületet.
Poggio San Lorenzo elbűvölő kisváros csodálatosan kivilágított főterén pizzát vacsoráztam kb. a fél város társaságában és mintha megérezték volna érkezésemet, hiszen a 0,66-os Moretti volt a nap akciós ajánlata. Nagyon hasonló gondolatok ébredtek bennem, mint nyáron Villánykövesden a Blum Pincészet feletti lejtős részen a naplemente nézése közben és egy hideg gyöngyöző rozét kezemben tartva az élet szépségeinek és igazán nagy pillanatainak kapcsán.

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_szent_magdolna_kápolna_kolostor_fonte_colombo_olaszorszag_7

Augusztus 22. Szombat Poggio San Lorenzo – Fara in Sabina

Nehéz szívvel váltam meg örökre szívembe zárt városomtól, ezért kora reggel még a főtéren fogyasztottam el müzli –tej kombinációmat. Az alternatív útvonalat céloztam Fara in Sabina felé, mert úgy gondoltam, hogy egy korai érkezés után már csomagjaimat biztonságba helyezve tudok nyugodtan átsétálni a farfai apátsághoz. Borzadály volt ez a nap, bár igen jól indult. Első megállóm a Chiesa di Santa Vittoria temploma volt, ahol éppen egy esküvőre készültek. Az amúgy is nagyon hangulatos templom gyönyörűen volt feldíszítve. A templom külön érdekessége, hogy egy 5 km-es középkori, de már modern lépcsőkkel megerősített alagút vezet Monteleone városközpontjába. Megengedték, hogy a fejlámpámmal együtt felfedezzem egy kicsit az alagút kezdeti szakaszát, kb. 500 métert mentem is az „egyirányú” szakaszon.
Poggio Moiano után kellett volna szétválnia az útnak, de nem volt semmiféle erre utaló jelzés. Majd jóval később egy Y kanyarban egy villanyoszlopra alig láthatóan felfestve sárgával Ponticelli kékkel pedig Farfa. Farfa irányába indultam, mert célom továbbra sem változott illetve Fara in Sabinaban tudtam visszacsatlakozni az útikönyvemben már részletes leírással ellátott útvonalra. Két kilométerrel később egy autópálya felüljáróján hatalmas elosztó tábla, hogy az általam választott irányba 400 méter múlva további útbaigazítás azaz “valami”.
De még 2 km után is “semmi”, ami azon felül,  hogy bosszantó,  érthetetlen,  hogy  fordulhat elő.  Ismét a GPS (köszönet EP-nek a ViewRanger ajánlása miatt) és már a helyes irányba aszfaltúton haladva egy sárga nyíl, felette SF felirattal. Ez is maradt az utolsó Fara in Sabinaig, hát olasz barátaim ennek az alternatív útvonalnak a jelzéseit nem vittétek túlzásba….. Az utolsó néhány km elég combos volt, elég hirtelen kell 400 métert emelkedni. A farfai kirándulást már elvetettem az időfaktor miatt, de azt nem gondoltam, hogy az egyedüli szálláslehetőséget kínáló Clarissa Eremite kolostorban 2 órát kell várnom az első, szállásügyben igazán illetékes apáca felbukkanására. De találtam a kolostor kertjében hasznos elfoglaltságot, egy gyümölcsfáról „szüreteltem” szederhez leginkább hasonlító gyümölcsöt. Édesebb és pikánsabb az íze, mint a szedernek, eszméletlenül finom volt! Sajnos egyetlen hátránya hogy a leve nagyon erős foltot hagy,főleg ha ruhára cseppen. Mire végre előkerült a főapáca, nehezen tagadhattam volna, hogy merre jártam és mit dézsmáltam…..

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_fara_in_sabina_olaszorszag_8

 Augusztus 23. Vasárnap Fara in Sabina – Canetto – Montelobretti – Monterotondo 30 km

Tipikus olasz reggeli a kolostorban,  ebből nem fogok energiát meríteni. Erős ereszkedés Montegrottone településéig, innen csak egy ugrás Canneto. Itt a „nagy” látványosság Európa legnagyobb olajfája (ezen terem az olívabogyó, ha valakinek furcsán hangzik a megnevezés). Úgy gondoltam megéri, fél órát gyalogoltam árnyék nélkül kínzó napsütésben célomig. Legnagyobb meglepetésemre egy privát ház kertjében található a fa, az udvar bejárata előtt kétszer is jelzi egy-egy roskadozó tábla a belépőjegy mértékét. Simán besétáltam, fényképeztem és úgy sétáltam ki, hogy semmiféle mozgást sem tapasztaltam a házban. Szerintem még aludt a „tulajdonos”, ha még délelőtt is 11-kor is húzzátok a lóbőrt, akkor ne várjatok belépődíjat. Ilyenkor illene valakinek legalább kijönnie, elkérni a zsetont….
Montelobretti után szőlősor és a szőlősorok előtt néhány almafa, mellette szilvafák százas nagyságrendben. Eljött a habzsi – dőzsi időszaka, a szilva volt a legérettebb! Ez volt a nap fénypontja, egyébként monoton, izgalmak nélküli szakasz, ráadásul ismét elfogytak a jelzések egy kb. 3 km-es szakaszon. Valahogy nem tudtam lelkesedni az ismét aszfalton gyaloglás iránt….
Iszonyat meleg volt, kis holtpont is utolért Grotta Marozza tanyája előtt, de menetrendszerű érkezés a mai napi célállomáshoz.  Valószínűleg az egysíkú,  monoton étrend is az oka annak, hogy leesett a vércukor szintem. Monterotondoban hiába kutattam zarándokszállás után, az információs iroda zárva volt, egy templomi alkalmazottat is hiába kérdeztem, még a rendőrőrsre is benéztem valami kézzel fogható információnak a reményében. Aztán két igencsak túlárazott hotelben tett látogatás után „elkeseredésemben” bevágtam egy grill csirkét, hiszen húst szinte nem is láttam elindulásom után. A 4 gombóc fagylalt ráadásként teljesen helyrebillentette nemcsak a bélflóráimat, hanem a lelki egyensúlyomat is!
Mielőtt tovább sétáltam volna, nagy találkozás Lorenzo atyával a templom sekrestyéjében, aki személyesen kísért az ismét ingyenes zarándokszállásra az esti mise után. Úgy látom itt Olaszországban, mindenhol csak a megfelelő személyt kell megtalálni, aki tud egyáltalán a szállás létezéséről!

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_montelibretti_olaszorszag_9

 Augusztus 24. Hétfő Monterotondo – Monte Sacro – Szent Péter Bazilika, Róma 26 km

Korán és nagy reményekkel keltem útra, mindig felemelő érzés az utolsó napnak nekirugaszkodni. Mivel még a megmaradt müzli jelentős terhet képviselt a táskámban, utoljára bekevertem egy adagot a friss tej megvásárlása után. Monterotondo városát elhagyva néhány kilométer után már be is értem a Marcigliana természetvédelmi területre. Valericca után egy dombra felérve pillantottam meg először Rómát, de akkor még nagyon sok volt hátra a bazilikáig. Minimum 3x haladtam el „Magántulajdon, belépni tilos!” táblák és sorompók mellett elegáns hétvégi házak között haladva.

Cinquina elővárosa előtt már felerősödött a nagyvárosi hatás, de egy dolog mellett nehéz elmenni szó nélkül. Felfoghatatlan és érthetetlen, hogy engedheti meg ezt egyik legfontosabb zarándokhely, hogy egy hivatalos zarándokút mellett ennyi ideiglenesen lerakott és eldobott szemét rontsa el az összképet és a városba érkező zarándokok kedvét. Térdig jártam a koszban és a mocsokban szó szerint hosszú kilométereken keresztül, több mint lehangoló, hogy erre senki nem figyel és nem áldoz,legalább közvetlenül a zarándokút mentén teremthetnének emberi körülményeket.

Rómába érve első utam a Szent Péter bazilika előtti térre vezetett, a látványtól új erőre kapva pedig könnyedén átsétáltam a németek által üzemeltetett Pilgerzentrum irodájába, ahol át is vettem az első testimonium oklevelemet. Itt értesítették az szállásomat az érkezésemről és megnyugtattak, hogy van szabad hely a speciálisan zarándokok számára fenntartott létesítményben (naponta max. 12 hölgy és 12 férfi zarándok fogadására van lehetőség).

A Santa Cecilia kolostor mögötti zarándokszállást egy kis keringő után megtaláltam, amely egy adomány alapú (offerta) szállás. Minden kredenciállal rendelkező zarándok 2 napot éjszakázhat itt, reggelit és vacsorát is biztosítanak, nagyon szigorú házirend mellett.  Már a szálláshelyre érve nagy találkozás Philippel és Jannal. Philip apukája és nagypapája magyar (anno 1956) és Zürichből gyalogolt Rómáig. Habár még csak 21 éves, de az utolsó 3 nyári szünidőben a gyaloglást választotta, olyan 1.700-1.800 kilométerre van nyaranta „beállítva”. Jan egy német diák Bielefeldből, ők ketten már a Via Francigena utolsó 10 szakaszán kötöttek komoly barátságot.

Rajtam kívül aznap este csak egy spanyol zarándok érkezett, aki a klasszikus Via Francigena (Canterbury – Róma) olasz szakaszát járta végig. A vacsora előtt mindketten átestünk a hagyományos zarándok rituálén, a lábmosás szertartásán, annak emlékére, hogy az utolsó vacsorán Jézus Krisztus apostolainak is megmosta a lábát. Szállásadóink egymás után mindkettőnk lábát megmosták és alaposan áttörölték, majd a hölgy megcsókolta egyik lábfejünket.

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_porta_pia_kapu_roma_olaszorszag_10

Augusztus 25. Kedd Pantheon, Angyalvár, Forum Romanum, Trevi kút, Spanyol lépcső, Colosseum, Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház

Róma örök és a maga nemében felülmúlhatatlan! Az én életemben valószínűleg nem véletlenül volt ez a „forgatókönyv”, hogy Assisi Szent Ferenc életútjának fő állomáshelyeit bejárván gyalog érkezzek a Szent Városba. Erre a napra jutott a Testimonium kiváltása a Vatikán belső irodáiban, olyan helyre jutottam be a felmutatott kredenciálom által, ahová csak nagyon kevesen léphetnek be. A város nevezettességeiről már több száz leírás született, természetesen én nem szeretném ezek számát szaporítani.

Róma négy pápai bazilikája közül a legrangosabb, Róma püspökének – azaz a pápának – a címtemploma, az ökumenikus anyaegyház címének birtokosa, s így a legfontosabb római katolikus templom valójában a Lateráni Szent János bazilika. Ez a tény mit sem von le a Szent Péter-bazilika híréből, eleganciájából és lenyűgöző építészeti megoldásából. A Lateráni Keresztelő Szent János bazilika előtti parkban áll Assisi Szent Ferenc szobra. Keretbe foglalva ezt a gyönyörű és tartalmas 10 napot, itt a Ferences rend megalapítójának szobránál zártam zarándoklatomat és római tartózkodásomat.

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_romulus_remus_capitolium_roma_olaszorszag_11

Augusztus 26. Szerda Pápai audencia, Vatikán

Egy pápai áldás felment életed addigi minden bűnétől! Ha az időjárás nem megfelelő, a kihallgatást nem a Szent Péter téren tartják, hanem a VI. Pál teremben. Mivel rossz információt kaptam és a zarándokok állítólagos alacsony száma miatt a bent tartandó audenciára készültem, ezért még sapkát sem vittem, ami igen komoly hibának bizonyult már kora reggel. De a nap okozta kellemetlenséget könnyedén kompenzáltam 3x-i kiszaladással a Szent Péter téren található szökőkúthoz a kezdésig és onnan teljesen felfrissülve kezdődhetett pontban fél 10kor az audencia. Erről bármit is nehéz lenne leírni, ezt mindenkinek személyesen kell átélnie és saját részről értékelnie! Remélem jövő év augusztusában sok más zarándoktársammal egyetemben élhetem át ismét ezt a különleges és életre szóló élményt!

“Előbb tedd azt ami szükséges, majd ami lehetséges és máris azt teszed, ami lehetetlennek tűnik.” Assisi Szent Ferenc

zarandokut_via_francigena_di_san_francesco_papai_audencia1_vatikan_roma_olaszorszag_12

Tagság

 

Share